#15 #16 #17 Napi utak Judittal és a kutyákkal

 3 szinte eseménytelen út: anticiklonális helyzet, napsütés, gyenge szél. A génua gyönyörűen húz, nagyon nagy élmény volt így is. 3 nap sikerült kimenni szabadság alatt, pedig valójában nagyobb terveim voltak: még mindig meg szeretném idén kerülni a tavat, akár szólóban is.
 Ehhez rendeltem egy robotkormányt, amit hosszas vacakolás, várakozás után visszamondtam, annyit csúszott a rendelésem. Egyrészt már meg se jött volna, amíg szabadságon vagyok, másrészt be kell szerelni, kell hozzá egy csomó kiegészítő, macerás, és a kocsi is járt szerelőnél, úgyhogy a robotkormány ára se fájt, amikor visszakaptam...
 Így most új lendületet kapott a szélkormány építése, készül a trimlap, már le van üvegszövetezve, megrendeltem a laposacélokat a veretekhez, de a tulajdonképpeni felszerelést csak kidaruzás után tudom megcsinálni, és már csak jövőre lesz használható - ha egyáltalán működni fog.
 Az egyedül reffeléshez tettem egy próbát a kis viharhorgonyommal, ami inkább csónakhoz való méret, mint egy 2 tonnás hajóhoz, de nem működött a dolog. A gyenge szélben nem bírtam tolatásra bírni a hajót, így a viharhorgony nem tartotta a hajót, hanem magunk mellett vonszoltuk, és csak lassított. Lehetséges, hogy erősebb szélben vagy a hajóhoz illeszkedő méretű eszközzel működött volna, így most a következő kisebb beszerzés az lesz. 
 Közben a motorom is vacakol, a háromból két alkalommal vitorlával kötöttünk ki. A legutóbbi hibakeresés alapján a kapcsoló a hibás, vagy van gyújtás, vagy nincs, mikor hogy van/nincs kontakt. Mivel a bukószlusszt úgyse használom, még fontolgatom, hogy egy egyszerű billenőkapcsolóra cserélem, aztán megszűnik ez a kínlódás. 

Ezek komolyan aludni járnak ide

A többi se egyenesebb

Mondtam

Imádom a víz látványát

Nem könnyű kutyának lenni


Comments

Popular posts from this blog

Exoterm műgyanta-katasztrófa

Idén, eddig...

Még mindig vitorlára várva