Bilbo's log

 és azok delrin csapágygolyói.  Már az előző felújítós szezonban észrevettem, hogy a violincsigák kis görgőiből hiányoznak a csapágygolyók, és akkor is már legalább egy bő órát vesztegettem el arra, hogy szétszedtem az egyiket, és a hajón zacskóban talált, "örökölt" golyókat sikertelenül próbáltam beépíteni. Akkor arra jutottam, hogy nem jó a golyók mérete, de mivel nem volt tolómérőm, nem tudtam lemérni, milyen átmérőjű golyókat találtam a fiók alján.  Mivel vasárnap óta lázas voltam, és ma van az első nap, hogy csak szédülök, de már nincs lázam, a napot arra szántam, hogy megoldjam a sottköteg problémáját.   Röviden: nem sikerült megoldani, de legalább elment vele pár óra.  Ott kezdődik, hogy mindkét csigában van 2-2 csavar, szerkezetileg ugyanazok, amikben a 3 mm-es imbuszkulcs elforog, de az 1/8-os már nem megy bele szép szóval. A vége az lett, hogy beléjük kalapáltam az 1/8-os bitfejet, így sikerült őket kiszedni. Szétszedtem először a nem kötélfogósat...

  Mert ugye Peti szerint a BTR-80 nem vízálló, de úszóképes. Az előző telefonom pedig vízálló volt ugyan, de nem úszóképes, és történt az még november elején, napját se tudom már, hogy kint voltam Alsóörs előtt Hepcivel és Maszattal, elállt a szél, beindítottam a külmotort, és ahogy a még mindig vacakoló hűtést piszkáltam ki egy dróttal, a telefonom dobott egy szaltót a pulóverem kenguruzsebéből. De mint utólag kiderült, még a víz alatt kicsörgött, mert munkából nagyon fel akartak hívni, de "valamiért" nem vettem fel.  A következő telefonom, ha egyszer végre a posta átengedi a vámon, szintén Ulefone, vízálló strapatelefon, de azon már használni fogom a tokhoz járó karabínert. Mert persze az előzőhöz is volt karabíner, csak nem nagyon szerettem használni.  A Club Aligában még mindig nincs daru. Szeptember közepen kellett volna megérkeznie. Szeptember közepén hívtam őket, az volt a válasz, hogy sajnálják, késés van, hívjam őket október közepén. Október közepén hívtam őket, ...