#13 semmi extra, új génua, 5 kutya; #14 ilyen az, amikor olyan jön legénységnek, aki nem könyvből tanult vitorlázni

 Tehát megjött az új génua, a régi olyan állapotban van, hogy napvitorlának se jó, spontán foszlik cafatokra szerencsétlen. Tervben volt a lecserélése, nem gondoltam, hogy normális állapotú vitorlákkal veszek hajót bő másfél millióért, igazából egy-másfél szezont kibírtak a régi vitorlák, pontosan ennyit vártam el tőlük.

 Egyik vasárnap délután kimentem felszerelni az újat, amit szintén a ResenSails-től rendeltem, maradok hű vásárlójuk, a kommunikációjuk lenyűgöző, és a termékeikkel is elégedett vagyok. Az új génua is bő 300 g/m^2 súlyú anyagból van, mint a fővitorla, és összességében jelentősen nehezebb az eredetinél. Másfél órát szívtam egyedül, mire felráncigáltam a merev forstágra. Talán hangsúlyoznom kellett volna, hogy van belső forstág, nem univerzális rollgénuára van szükségem, hanem egy gyengeszeles vitorlára, a másik oldalról viszont egy olyan megerősítésekkel rendelkező vitorlát kaptam, ami egy távolabbi atomvillanást is kibír.

 Az első alkalommal gyenge szellőben mentem ki egyedül, és vittem magammal mind az öt kutyát. Délies légáramlatocska volt, negyedszelezve csak a génuával mentünk az 5 csomós szélben 3 csomó körül az alig fodrozódó vízen, eszméletlen, nagyon elégedett vagyok a hajómmal kis szélben. Forduló után viszont a nehéz anyagú vitorla összeomlott bőszélben, így csak 1-2 csomóval döcögtünk, gyorsultunk, megint összeomlott a vitorla, megint lelassultunk, megint felfújta a szellő. Hamar meguntam és motort indítottam, és visszaálltunk a bójára. Ezt követően nekiálltam a rigget megfeszíteni, a belső forstág lehúzatását újragondoltam (múltkor nem bíztam benne viharban), újrakötöttem, most 2x olyan erős, mint volt (ha hinni lehet a számoknak), viszont macerásabb leoldani.

 Tegnap két kollégával voltunk vitorlázni, Domi a Balatonon nőtt fel vitorlázó családban, Gergő pedig szeretne vitorlázni, évekkel ezelőtt egy barátjával közösen vett egy Kalózt, ami azóta is felújításra vár. Domitól én szerettem volna tanulni, Gergőnek pedig egy lökést kívántam adni, hogy belevágjon végre annak a Kalóznak a felújításába, amiben én is szívesen részt vennék pár nap erejéig (és persze visszahívjon egy vitorlázásra vele).

 Az előrejelzések napról napra változtak és egymásnak mondtak ellent, így még a vitorlázás előtti napon is úgy nézett ki, hogy inkább sörözős-beszélgetős idő lesz, mint hajózós. Mivel egy sör nem sör, több pedig nem fér bele, ha később még vezetni kell, bíztam a szélben.

 Reggel aztán fantasztikus északnyugati szél volt a tavon, amikor hazaértem szolgálatból, és azon bosszankodtam, hogy csak délre sikerült egyeztetni a találkozót Alsóörsön. Elsőfokú viharjelzés volt, és a legfrissebb előrejelzés azt mutatta, hogy délután négyig kitart a szél. A magasparton sétálva a kutyákkal láttam, hogy a viharjelzés indokolt, fehér tarajokkal volt tele a Balaton, a Keleti-medence közepén az állomás 51 km/h-s széllökést mért, amikor ránéztem a honlapra. Úgy gondoltam, hogy azért 3 felnőtt férfi motor nélkül is megbírkózik ezzel a széllel, ha az a part felől fúj, így az akksit nem raktam el, minek cipelni, de a szokásos két evező mellé beraktam egy harmadikat is.

 Délben egész pontosan találkoztunk Alsóörsön, beeveztünk, és majdnem elvitt minket a szél a hajó mellett, olyan szépen fújt. A csónakot a bóján hagytuk, és rendesen húzása volt a kötélnek, amikor előresétáltattam a hajó mellett. Sajnos nem jutott eszembe a szélmérőt elővenni, de a látvány és az érzet alapján két reffsorral húztuk fel a fővitorlát, és a viharorrvitorlát készítettem elő.

 Bal csapáson, bőszélben indultunk a tó közepe fele, Domi kormányzott, magamat jelöltem ki fordekkesnek, rajtam volt mellbekötő és heveder, Gergőt egyelőre hagytuk szokni a környezetet. Felhúztuk a viharorrvitorlát, és 4-5 csomóval haladtunk, időnként belecsíptünk a 6 csomóba is a track szerint. A hajó elég erősen billegett, masszív hullámok voltak, szakmai eszmecsere folyt az erőkről, fizikáról, Gergővel hamar átvetettük a kormányzást (és nagyon hamar rá is érzett!!), jó hangulatban mentünk kb. az állomás irányába. Két másik hajót láttunk csak, de az egyik nagyon hamar fordult és motorozott is ki a partra, amúgy majdnem csak a miénk volt a Balaton, ameddig elláttunk.

 

Indulás után nem sokkal, két reffsorral, viharfokkal

Szerepcsere után

Klasszikus: aki nem tudja, tanítja

 A közepe táján kezdett a szél gyengülni, kiengedtük a két reffet a fővitorlából, de így se tudtuk 4 csomó fölött tartani a sebességünket. Láttam Domin, hogy sandán néz, akkor még nem mondta, de nyilvánvaló volt, hogy ki akarja próbálni a génuát, de még húztam az időt, hátha visszaerősödik a szél, a távolban látszottak szelesebb foltok a vízen. Több perdülésből sikerült megkerülni az állomást, forgolódott a szél, az erős billegés miatt kerültük a tiszta hátszelet, a biztonságra játszottunk.

 

Rozi, mielőtt bemenekítettem volna a kabinba

 Visszafordultunk Alsóörs irányába, és kellemes 3 csomó körül döcögtünk, amikor már én is fontolgattam, hogy vitorlát kéne cserélni, a 4 nm-es viharfokot a 10 nm-es fokra, de rákérdeztem Domira, hogy "ugye" a génuát szeretné kipróbálni, mire azonnal hevesen helyeselt. Úgy voltam vele, hogy akkor kell kipróbálni, amikor van segítség, objektíven nézve a hajónak és a vitorlának is bírnia kell, csináljuk! Egyedül tuti nem vállaltam volna a még mindig élénk szélben.

  Leszedtem a belső forstágot és kitekertük a génuát, a kormány maradt Gergőnél, én kapaszkodtam, a versenyző beállítottságú Domi végre elemében volt és kivirult. Aztán Rozit hamar levittem a kabinba, ahol csapástól függően vagy az ágy és a hajó oldala között volt beékelődve, vagy kapaszkodott-támaszkodott, hogy le ne essen a hengeres teste az ágyról. Cirkáltunk a part felé, a szél forgolódott (kaptam egy telefonhívást, és mire kiemeltem a fejem a kabinból, 90 fokkal más irányba mentünk, pedig a srácok csak követték a szelet, de nem tudtak csapást váltani, mert útban voltam). Még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy JÓ 10 nm körüli orrvitorlával nem mentünk volna gyorsabban, mert tartósan nem sikerült elérnünk a testsebességünket, márpedig Judittal cirkáltunk reffelt fővitorlával és viharvitorlával testsebességgel erős-viharos szélben. Még mindig bennem van a kétség, hogy mikor gyorsabb a hajó (legalábbis cirkáló menetben): ha túl van vitorlázva, vagy ha igyekszünk nem dönteni. Vitathatatlan, hogy buli volt 30-45 fok között dőlő hajóval csapatni 4-5-6 csomóval, tapasztalatnak is hasznos volt, viszont most még jobban szeretnék egy direkt a hajómra szabott, 10 nm körüli orrvitorlát.

 A bóját a "csodacsáklyával" is csak második próbálkozásra sikerült elkapni, és még az se volt túl elegáns, de nagyon nyomott minket a szél. Elcsomagoltuk a hajót, összeszedtük a cuccunkat, és mire a lecsendesedő szélben, még éppen a viharjelzés utolsó perceiben, 4 körül elindultunk a partra, a többi hajó is kirajzott a vízre.

A csapat