Huszonkilenc
Indulás előtt még írtunk Melindának, Judit barátnőjének, hogy itt a lehetőség, ha van kedve jönni. Azonnal válaszolt, hogy kb. háromnegyed óra múlva tud indulni, ami nekünk tökéletesen megfelelt, még megálltunk boltban, tankolni, bevittem Juditot és a kutyákat a hajóra, és gyakorlatilag alig kellett várnia, mire megfordultam a csónakkal.
A szél élénk dél-délnyugati volt, ennek megfelelő hullámzással, nem úgy, mint pénteken, amikor a hullámok "elfelejtettek" hozzánőni a szélhez.
Persze az összes kutya a hajófarban tobzódott, amíg megfordultam Melindáért, majd felraktam a nagyvitorlát, az első reffsort lekötöztem, hogy a szakadt részt kíméljem, és valószínűleg túlfeszítettem az alsó élt. Útközben is néztem, hogy nagyon lapos a vitorla alja a közepéhez képest, és volt rajta egy oda nem illő ránc is, amit akkor annak tudtam be, hogy reffelt állapotban az egyik csúszka mindig kiugrik az árbocból.
Tihany felé szerettünk volna elvitorlázni, azonban olyan keveset haladtunk szél felé, hogy elég hamar elengedtem. Egyszerűen nem akart elég élesen menni a hajó, ezt ott és akkor a reffelt vitorlának tudtam be, de utólag a track még annál is sokkal rosszabbat mutatott, mint ahogy akkor éreztem a hatékonyságunkat.
Kerülgettük az Optimisteket és a Lasereket, belekeveredtünk egy edzésbe, nem győztem elnézést kérni és próbáltam eltakarodni, de ezek a kis vackok gyorsak, égett a fejem a szégyentől, nagyon rosszul éreztem magam. Messziről úgy tűnt, hogy simán elmegyünk előttük, pénteken még vígan 4 csomó fölött ment a hajó érzésre hasonló szélben, most alig döcögtünk 2 fölött, vagy a rosszul beállított nagyvitorla, vagy a sokkal nagyobb hullámok miatt, vagy csak valójában gyengébb volt a szél. Egy fix szélmérő sokat dobna az útvonaltervezésem pontosságán.
Ennek ellenére Judit és Melinda jól érezték magukat, a kutyák Hepci kivételével szintén; Hepci pedig hozta a formáját, folyamatosan útban volt, a kötelekre feküdt, az ölembe mászott, előre akart menni, hátul ki akart esni, csak nyugodtan aludni vagy csendben nézelődni nem volt hajlandó.
A kikötés gördülékenyen ment, elsőre, vitorlával elkaptuk a bóját (khm a csónakot), ittunk egy kávét, majd két fordulóban partra szálltunk.
Állítólag a nyár méltó lezárása volt ez a vitorlázás, bár szerintem technikailag alaposan alulmúltam magam. Jöhetnek az őszi, fázós, esős utak, talán még van mit tanulni idén, és talán két héten belül az új vitorla is itt van.
Comments
Post a Comment