Megvan az első ledöntés (#7), és egy kellemes lötyögés (#8)

 Nem tudom, hogy más is belefutott volna-e, de igenis le tudja fektetni a szél a Maxit. Csak elég dolgot kell eltolni.

 Zitával mentünk vitorlázni egy pöffös, furcsa napon, amikor a szél az abszolút 0 és a 20 csomó között változott néhány percen belül, néha minimális átmenettel. Elsőfokú viharjelzés volt, amikor indultunk, ezért egy reffsort lehúztam a fővitorlán, de közben csak 10-15 csomót mutatott a szélmérő, ezért a 10 nm-es orrvitorlát húztam fel. Így utólag jobb lett volna a 4 nm-es orrvitorlát felhúzni és teljes fővitorlával menni. A szél forgolódott és erejében is nagyokat ingadozott a két véglet között, de a 20 csomót egyszer se lépte túl, ezért Tihany felé indultunk, hogy ne mindig a közepét kerülgessük. 

 Amikor a szél huzamosabb ideig gyenge volt és alig döcögtünk 2-3 csomóval, fordultunk, hogy ne messziről kelljen visszaszenvedni magunkat, majd nem sokkal később a szél teljesen elállt. Lehorgonyoztunk, mire természetesen a szél azonnal feltámadt, de csak azért is megebédeltünk, majd felszedtem a horgonyt, szemléltetésképp heave-to-ba állítottam a hajót, bemutattam, milyen jól ki lehet azt az egy reffsort is engedni, és próbáltunk visszadöcögni a bójára.

 Partközelben újra extrémitásokban változott a szél, majd jött a csoda: gyenge negyedszélben araszoltunk, amikor kaptunk egy olyan viharos szélrohamot pont keresztben a hajóra, amilyenbe egész nap nem futottunk bele. Dőlésmérőm megint nincs, mert megint eltört az új is, de amúgy se lett volna időnk nézegetni. Arról konszenzus van, hogy 45 fokon túl dőlt a hajó, én a kokpitláda oldalán álltam, Zita hanyattborult a szél alatti oldalon, próbálta menteni magát, hogy ne tapossam el, a kormányt pedig nem elfele, hanem lefele kellett tolnom, ahogy próbáltam élesedni. A kabinban a jobb oldali ágyról sikerült minden kacatot lepakolni a kabinpadlóra, a lépcső kiakadt, és egy általános káosz alakult ki odalent. Amikor visszaállt a hajó, és volt időnk megijedni, azonnal leeresztettem az orrvitorlát, és csak fővitorlával folytattuk a cirkálást a bójához. Szerencsére pont közénk és a bója közé jött gyakorolni egy egész gyerektábor, ezért már jó messziről motort indítottam, és leengedtem a fővitorlát is, ami így lazybag hiányában beborította a fedélzetet, egy kicsit fel is akadt és fogta a szelet, de még mindig jobban érzem így, mint baggel. Lehet, hogy sima lazyjack-et mégis szerelek vissza, de akkor valami olyan megoldás kell, ami nincs útban reffelésnél és nem akad bele a latnikba.

 Kikötöttünk és pihegtünk az izgalomtól, mert az erős szél a kikötést is megnehezítette, mindenáron le akart fordulni a hajó a szélről, nem győztem a motorral kormányozni és a gázfröccsökkel játszani. Nagyon tanulságos nap volt!

 Másnap Tamással lötyögtem egyet, de szerencsére nem volt esemény, az előző nap izgalmai után nem hiányzott, hogy bármi rendkívüli történjen.