Vízállóság / úszóképesség, daruzás, trélerezés, belső felújítás
Mert ugye Peti szerint a BTR-80 nem vízálló, de úszóképes. Az előző telefonom pedig vízálló volt ugyan, de nem úszóképes, és történt az még november elején, napját se tudom már, hogy kint voltam Alsóörs előtt Hepcivel és Maszattal, elállt a szél, beindítottam a külmotort, és ahogy a még mindig vacakoló hűtést piszkáltam ki egy dróttal, a telefonom dobott egy szaltót a pulóverem kenguruzsebéből. De mint utólag kiderült, még a víz alatt kicsörgött, mert munkából nagyon fel akartak hívni, de "valamiért" nem vettem fel.
A következő telefonom, ha egyszer végre a posta átengedi a vámon, szintén Ulefone, vízálló strapatelefon, de azon már használni fogom a tokhoz járó karabínert. Mert persze az előzőhöz is volt karabíner, csak nem nagyon szerettem használni.
A Club Aligában még mindig nincs daru. Szeptember közepen kellett volna megérkeznie. Szeptember közepén hívtam őket, az volt a válasz, hogy sajnálják, késés van, hívjam őket október közepén. Október közepén hívtam őket, sajnálják, kezd ciki lenni a helyzet, hívjam őket november 20-án. Hívtam őket november 20-án, már igazán kellemetlen és ég a pfájuk, de hívjam őket december 18-án.
Facebook csoportban találtam elérhetőséget közúti szállításhoz (Tóth Gábor, 0630/428-3112, jó szívvel ajánlom), beszéltem a kedvenc kikötőmesteremmel Alsóörsön, és november 25. szombatra leszerveztem a darut, szállítást, Ákost, korai váltást a tűzoltóságon, és mivel napközbenre viharos szelet jósoltak, 8-kor már Alsóörsön voltunk. A szállító párhuzamosan segítség nélkül felvette a tárolót Világoson, mi Ákossal 8:30-kor már a horgonnyal birkóztunk a reggeli fagyban és szélcsendben, és bár a 6 menet kötél csúszott a csörlőn, sikerült kitépni az iszapból a 10 kilós Rocnát. Hacsak jövőre be nem vezetnek valami szabályozást, ugyanez lesz a bójám alatt, egész nyáron nem mozdult meg a legnagyobb viharban se. Sajnos egy sekli viszont nagyon gyenge minőségűnek bizonyult, elég rendesen megmarta a galvanikus korrózió, és a három mellette levő láncszem is kráteres, de 1000 forint fenntartási anyagköltség talán belefér szezononként. Még nem mértem meg, mennyire koptak ki a láncszemek, de szemmel látható elhasználódás nincs rajtuk, ha 5 évet kibírnak, elégedett leszek, ha többet, akkor kifejezetten boldog.
Kidaruztuk a hajót, várnunk se kellett, egyből a daru alá állhattunk (a szervezés és együttműködés...), a szállító már ott volt, felraktuk a hajót, beállítottuk a tárolót (még talán ez volt a legtöbb idő, de jövőre már ezzel se kell bajlódni), és elindultunk vissza Világosra a közben felébredt erős, viharos szélben.
Az én erkölcsi felelősségem, hogy nem néztem át rendesen a hajót, és a forstág spannere majd annak a stiftje is a szállító autójának tetején koppant, ezért fizettem egy kis hozzájárulást az autó későbbi fényezésére, és végül gond nélkül, bár több megállással, igazítással megérkeztünk Világosra, ahol csak kézzel tudtuk a tárolót betolni az udvarba. Ugyan erről nem írtam, de ahhoz, hogy egyáltalán beférjen a hajó az udvarba, Ákossal két napig betont véstünk, nagykaput alakítottunk át.
Később Ákossal és Judittal fordultunk még egyet a bociért is, az is az udvarban van, a tárolót felbakoltuk, majd új gumikat kell rá intéznem, nehéz nekik a két tonnás hajó.
Most ott tartok, hogy kiszereltem a konyhát, kikapartam az összes műbőr burkolatot a két szekrény mögötti rész kivételével (az a mai terv, ha melegszik kicsit az idő). Még ki akarom dobni a kokpit alatti szekrényt/lépcsőt, és egy sima lépcsőt szerkeszteni a helyére, illetve valószínűleg a konyhabútor se megy vissza, egészen fel van hullámosodva a belseje, a közel 50 év és a többszöri elázás nyomot hagyott rajta; ha tavasszal lesz rá időm, a darabjait sablonnak használva újat építek. Ha nem lesz erre időm, akkor még egy szezonra visszamegy jelenlegi állapotában.
Azóta lemosva, alábakolva, létra kikötve, motor leszerelve stb. stb. stb. A munka nem áll meg!
Helyzetjelentés, ahol csak egy oldalt ismerek, és az a bal:
Comments
Post a Comment