30, azaz harminc

 Idén minden cél teljesítve a vízen - jöhetne a munka a szárazon.

 Végre csendes, barátságos idő volt, hétvége, ráértünk mindketten, de azért akadt egy kis szellő. Dél körül értünk ki a hajóra Judittal és mind az öt kutyával, felszereltük a vitorlát, és rendkívül optimista módon Fűzfőt adtam meg célnak a szonárban. Már majdnem fél kilométert haladtunk, amikor szinte elállt a szél. Kicsit kóvályogtunk, próbáltam követni a forgolódó déli szelet, és negyedszélben, jobb csapáson nyerni egy kis teret a tó közepe felé, hátha ott van szél. Nem volt.

 Átállítottam a meteorológiai állomást célnak, és meggyőztem Juditot, hogy kormányozzon végre, a körülmények ideálisak, gyönyörű tanulóidő van. Nem számoltam, hogy ő hányszor volt hajózni, de felháborítóan keveset, és soha nem volt hajlandó átvenni. Most végre átvette a kormányt, és amúgy meglepően ügyes volt, újra beigazolódott, hogy a nézéssel is lehet tanulni, nem csak csinálással.

 Kb. másfél kilométerre távolodtunk el a csónaktól, amikor teljesen megszűnni látszott a szél, Judit szélbe fordította a hajót, én lehorgonyoztam, együtt lehajtogattuk a vitorlát a bumra. Főztem két levest, ittunk egy kávét, úgy egy órát élveztük a vizet és a napot, majd amikor visszatért a szél, ezúttal nyugatias irányból, felhúztuk a vitorlát. Próbáltam Juditot rávezetni a csörlő használatára, de jobban zavarta, mint segítette, így végül feltépte erőből.

 Igazán jó szélben, negyedszél és félszél között csobogtunk vissza a csónakhoz, a legvégén csak fővitorlával és motorral rásegítve, és annyira koncentráltunk rá, hogy elsőre elkapjuk, hogy a frászt hozta ránk egy, a "semmiből" előkerült kajakos hölgy a szél alatti oldalunkon. Nevetett, aranyos volt, végül is nem volt közvetlen ütközésveszély, szélbe álltunk, üresbe raktam a motort, elengedtük, aztán Judit folytatta a csónak elkapásának műveletét, kormányzott tovább.

 Kikötöttünk, leszedtük a vitorlát (lehet, hogy mégis egyszerűbb lett volna a lazybag-et felszerelni indulás előtt, de nem volt kedvünk), és napnyugta előtt egy órával, egyre növekvő hullámok között kicsónakáztunk.

 Kicsit erős vitorlázó alkalomnak beszámolni ezt a 3 km-t, de olyan jó és annyira hasznos volt így, hogy Judit is kormányzott, hogy mégis számolom. Ha minden jól megy, jövő héten még 3-5 napot hajózunk, aztán amint lesz daru a Club Aligában, szárazra kerül a hajó és kezdődik a kapirgálás, csiszolás, szerelés.