Kapaszkodunk

 A mai terv vitorlázás volt. Sőt, a tegnapi is. Az előrejelzés mindkét napra délies szél, 40-45 km/h körüli széllökésekkel. Ehhez képest tegnap dél óta másodfokú viharjelzés van. A legénység is beteg, covidos, igazából minden összeesküdött a vitorlázás ellen, így újabb kis projektet készítettem elő:

 Kapaszkodókat akarok szerelni belülre a kabin bejárata mellé. Kívülről teljesen új sprayhoodot akarok csinálni, aminek olyan erős lesz a kerete, hogy egyben kapaszkodóul is szolgál, de ez még odébb van, majd ha parton lesz a hajó.

 A most elkészült kapaszkodók anyaga Obis maradék akác kerítésléc. Hosszukat az adta meg, hogy pont ennyi, 30 centi esett le a nagykapu átalakítása után (amire azért volt szükség, hogy a hajó beférjen az udvarba). A lécek vastagsága 2 cm, így 3 rétegben ragasztottam őket tengervízálló poliuretán faragasztóval (Obiban kapható, nem egy egzotikus cucc), eredeti szélességük 7 cm, mínusz a gyári díszítő marás. A marás levágása és a maradék megfelezése után kb. 27 mm szélesek maradtak a kapaszkodók, a közepük vastagsága 30 mm. A méreteket nem magamtól álmodtam meg, hanem neten kerestem infót, mi a kényelmes.

 A lekerekítéseket szokás szerint egy 50 Ft-os érmével rajzoltam meg, mert annak kb. 25 mm az átmérője, így egy maradék darab seprűnyéllel és csiszolópapírral jól ki lehet csiszolni a belső ívet. A maró (6 mm rádiusz) megint húzott egy kis peremet az első darabon, aztán emeltem a késen, és elég rendesen megégette mindkét munkadarabot. Addig csiszoltam, amíg minden csiszolós munka tart: nem amíg kész nem lesz, hanem amíg elég jó nem lesz. Nekem ez így elég jó, nem eladásra megy.

 Nem lakkozok, mert az sokkal több csiszolást, tökéletes előkészítést igényelne, hanem beolajoztam a "kész" darabokat. Ha nem válnak szét a rétegek az olajtól, akkor ugyanilyen anyagból, ugyanígy fogok a plafon törésére is kapaszkodót készíteni.