Egy cél teljesítve - Keszthely menettérti
Két célom volt erre a szezonra: 30 utat teljesíteni a hajóval és eljutni Keszthelyig. Az utóbbi vált valóra hamarabb.
Ákossal kb. egy hónappal előre kitűztük az időpontot, ami szerencsés módon majdnem teliholdra esett, hogy körbehajózzuk a Balatont. Szempont volt, hogy hétköznap legyen és szabit tudjunk kivenni utána, arra az esetre, ha megcsúsznánk vagy nagyon elfáradnánk.
Augusztus 30-án, szerda délben indultunk el. Az előrejelzés gyenge északnyugati szelet jósolt az első napra, aminek nyugatira kellett volna fordulnia csütörtökön. Induláskor még stimmelt az előrejelzés, előző nap vonult át egy hidegfront, ennek ellenére nem volt se nagyon pöffös, se fordulékony, se túl élénk a szél. Az első reffsort azért lehúztam (szépen működik a gyorsreff rendszer, amit felszereltem), hogy a régi vitorla alsó sarkát kíméljem, mert elég vacak állapotban van.
A Tihanyi-szoros keleti szélét jelöltem ki első döntési pontnak, hogy amennyiben addig mégis kedvezőtlenek lennének a körülmények, visszaforduljunk. Telefonon jelöltem ki tájékozódási pontokat végig a tó hosszában, hogy sötétben is minél messzebb legyünk a partoktól és az esetleges kivilágítatlan horgászoktól. A tájékozódási pontok közé felvettem a meteorológiai állomásokat is, ami később hibának bizonyult.
Tihanyig talán 3 kényszerű felélesedésünk volt, az úgymond szokásos helyen (elég nagyképű kijelentés az első szezonomban), Füred előtt, ahol féltettem a vitorlákat a széllökésektől, így a Cső bejáratánál úgy döntöttünk, hogy megnézzük a következő döntési pontot, ami a Szemes előtti meteorológiai állomás volt. Ennek a helyét sajnos saccográffal vittem fel a térképre, mert nincsenek fent a koordináták a Katasztrófavédelem honlapján, máshol pedig nem találtam meg őket. Került is pár száz méter hiba a pozícióba.
A Cső nyugati széléig én kormányoztam, két és fél óra alatt értünk oda, a kompok között megint simán átsurrantunk, csak egy biztonsági motorindítást csináltunk a bejáratnál. Ahogy kiértünk a Csőből, átadtam a kormányt Ákosnak, én pedig nekiálltam a maradék pontok koordinátáit manuálisan átmásolni elsőfokú viharjelzésben, jó szélben, kellemes hullámokon a félelmetesen "nem-intuitív" Garmin szonárba. Nem lettem rosszul, de a végére golyózott a szemem.
Melegítettem egy 800 grammos konzervet, ami megfelezve az ebédünk lett, és fél ötkor váltottunk a kormánynál. Ákos eldobta magát a szél alatti ülésen és pihent.
Eseménytelenül telt a következő két váltás, 3-5 csomó közötti sebességgel haladtunk olyan egyenesen a GPS alapján, mintha sínen mentünk volna, nem vízen, láttunk a Badacsony magasságában egy gyönyörű naplementét, fél kilenckor letelt Ákos váltása, átvettem a kormányt, ő pedig lefeküdt hálózsákkal betakarózva az ülésre. Közölte, hogy korán van aludni, majd úgy 5-10 perc múlva horkolt.
Ákos néha felébredt, amikor kénytelen voltam vitorlát állítani, láttuk a Holdat felkelni Fonyód mögött, de igyekeztem nem zavarni a pihenését, inkább hagytam lassabban futni a hajót, nem siettünk sehova. Igazából egyszerűbb lett volna, ha bent alszik a kabinban.
A holdkelte
A szigligeti meteorológiai állomást nem láttuk, nagyon frusztráló volt, hogy egyenesen felé megyünk a GPS szerint, de semmi fény nincs előttünk, ezért elkormányoztunk tőle.
Fél tizenegykor váltottunk, de már nagyon közel voltunk a keszthelyi állomáshoz, így átadtam a kormányt, de ébren maradtam. Valószínűleg horgászok fényeit láttuk egész közel, esélyes, hogy beljebb voltak a parttól másfél kilométernél. Itt se láttuk az állomás fényeit (illetve valami fényeket láttunk, de nem tudtuk eldönteni, hogy mik azok és milyen messze vannak, és az irányuk se stimmelt a koordinátákhoz képest), így amikor nem bírtam tovább cérnával, csináltunk egy 180 fokos fordulót és indultunk vissza, majd én is a kormányállásban feküdtem le. Arra ébredtem, hogy Ákos vitorlát állít, mert már nem lehetett tovább halogatni, lobogott a génua.
Fél egykor kellett váltani, Ákos lement a kabinba aludni, de előtte megbeszéltük, milyen körülmények voltak az ő váltása alatt (feltámadt a szél, kellett betekerni a génuán, illetve párszor fel kellett élesednie), és pont akkortájt csendesedett a szél, amikor váltottunk.
Engedtem ki a génuából, hogy haladjunk egy kicsit, de hamarosan megint be kellett tekerni, így inkább hagytam úgy, ahogy volt, nem siettünk. A Windy-n láttam, hogy Szlovénia felől jön az eső, illetve az OMSZ alkalmazásában, hogy helyenként 30+ km/h-s széllökéseket mérnek a Balaton körül, így ez tényleg meggyőzött arról, hogy a sötétben nem kell sietni.
Ezúttal jól láttam a szigligeti állomás fényeit, pedig szándékosan kihagytam a pontot a hazavezető útvonalból. Nem tudom, mi történt, talán rosszul van beállítva az időkapcsolója?
Fél háromkor ébresztettem Ákost, elég sokat kellett szólongatni, mire felébredt, váltottunk, majd a kabinban feküdtem le. Valamikor történt egy WC-vel kapcsolatos katasztrófa, amit nem részletezek, de mi nem fogjuk elfelejteni és tanultunk belőle. Én okoztam, én takarítottam.
Negyed ötkor felébredtem, feltámadt a szél, Ákos egyedül megoldotta a helyzetet, váltottunk pár szót, majd letettem a fejem, hogy még alhatok 13 percet. Ötkor Ákos ébresztett, hogy tényleg nem bírja tovább, fél ötkor nem bírt felébreszteni, még telefonon is csörgetett, hátha arra felébredek, váltsam le. Nagy áldozat volt a részéről az a fél óra plusz, nekem pedig valószínűleg szükségem volt rá.
Meglepően kipihentnek éreztem magam, és így én is két és fél óra pihenőt adtam Ákosnak, csak fél nyolckor kezdtem szólongatni. Közben volt egy szépnek induló, majd beszürkülő napfelkelte, és elmentünk a szemesi állomás mellett, ami nappali fényben is villogott.
Innen nem ragaszkodtunk a két órás váltásokhoz, már nem aludtunk vissza, hanem megreggeliztünk, és ad hoc, felváltva kormányoztunk. A szél északias volt (előző nap még nyugatias szelet jósoltak, majd az előrejelzés hajnalban keletiesre változott, így a kettő átlaga vált be). A Csőben motoroztunk is, mert a félsziget nagyon betakart, majd kiérve úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk Világos és Fűzfő érintését, a legrövidebb úton visszamegyünk Alsóörsre, elég volt.
A szél el-elállt, az eső megjött, Ákos ledőlt a kabinban, majd Alsóörstől szinte karnyújtásnyi távolságra a szél keletiesre fordult, aztán elállt, majd újra fújt, szórakozni kezdett velünk. Kiengedtem azt az egy reffet, iszonyatosan frusztrált az idő, haladni akartam.
A szél iránya nagyjából északkeleties irányban "stabilizálódott", 90 fokos fordulókkal, és próbáltunk cirkálni a bója felé. A parthoz közeledve egyre erősebb széllökések jöttek, köztük a szél teljesen elállt, és egy idő után elfogyott a türelmem, alapjáraton motorozva próbáltunk cirkálni, hogy legalább a fordulókban ne álljunk meg teljesen.
Amikor a szél már legalább folyamatosan fújt, és a motor is többet fékezett, mint segített, leállítottam azt és kiemeltem a vízből, majd elég sportosan, hagyva dőlni a hajót, csapatva, sűrű fordulókkal, ahogy forgolódott a szél is, cirkáltunk a part felé. Nem szoktam így vitorlázni, egyrészt mert féltem a régi vitorlákat, másrészt mert baromi rosszul éreztem magam eddig, amikor dőlt a hajó, de most rájöttem, hogy ha állva kormányzok, arccal a menetiránynak, oldalvást a dőlésnek, akkor nem zavar a dőlés. Ákos véleménye szerintem nem egyezett, néha elkaptam a pillantását a szemem sarkából, de nem szólt, csak kapaszkodott.
Volt pár nálunk jócskán nagyobb hajó, akik csak azért tudtak megelőzni minket, mert hagytuk nekik, és bátran kijelentem, hogy ha jó állapotú, megbízható vitorláink lennének, akkor nem előztek volna meg minket.
A bóját a legvégén motorral kaptuk el, nem volt semmi hiba, ilyen összeszokott csapattal nem is lehet, majd fújtunk egyet, nekiálltunk elpakolni, a hajót rendbe rakni, és közben gyakorlatilag erőkifejtés nélkül, két ujjal eltéptem a nagyvitorlát az első reffsor magasságában, ahogy próbáltam a lazybag-be gyömöszölni. Pfff.
Most használt nagyvitorlát vadászok, illetve kértem árajánlatot több magyar illetve egy külföldi cégtől új nagyvitorlára. Új génuára perpill nincs pénzem, viszont vettem egy jó állapotú, használt fokot, amit "Solent rig" stílusban, egy, a horgonykamra mögötti deck-szemhez rögzítve tervezek használni. Ehhez még Ákosnak csinálnia szükséges egy rozsdamentes acél erősítést a rekeszfalhoz, hogy fel ne tépjem az egész fedélzetet, így jelenleg nem tudom felszerelni.
Még három út, ha kell, akkor csak génuával, és megvan mindkét idei célkitűzés. Ha viszont holnap ki kéne szednem a hajót a vízből és nekiállhatnék a tervezett javításoknak, fejlesztéseknek, akkor se lennék szomorú. Méltó zárása volt ez az út a nyárnak, de akár a szezonnak is.
Comments
Post a Comment