Mozgalmas vasárnap
A nyári szabadságom első fele úgy telt el, hogy hétfőtől szombatig végig előnytelen időt írtak az előrejelzések, zivatarokkal vagy túl erős alapszéllel; egyszer sikerült két zivatar kötött kint aludnunk a hajón, de vitorlázni akkor se. Aztán volt, hogy bejött a jelzett zivatar, volt, hogy nem, de nem vállaltam a kockázatot, hogy ítéletidőben a hajón ragadjunk.
Vasárnapra végre úgy nézett ki az előrejelzés, ahogy ki kell néznie: nem jósoltak zivatart és túl erős szelet se. Valamelyik előző bejegyzésben már kifejtettem, hogy alapvetően pesszimista vagyok az előrejelzések beválásával kapcsolatban... A szombati Balaton átúszást is vasárnapra halasztották, ennyi ember nem tévedhet!
Vasárnap 5 előtt keltem, ittam egy kávét, átmentem Alsóörsre, a hajón ettem két müzliszeletet és a jósolt déli helyett északias szellőben megcéloztam Aligát. Hát, legalább nem kellett cirkálni, bár lehet, hogy ebben a szellőben az jobban ment volna. Rádiót hallgattam, pedig nem szoktam, kiváló hangulatban voltam, játszottam a vitorlák beállításával, sikerült kicsit pillangózni, aztán produkálni két spontán halzolást (utálok pillangózni), de ez a fényképeken nem látszik, és ebben a kis szellőben nem sérült semmi. A fényképekért megérte.
Amikor kiszórakoztam magam, bőszélbe fordultam, majd az irányt tartva, a vitorlákkal játszva követtem az élénkűlő és forduló szelet egészen negyedszélig (DK), és mindössze egy cikkcakkal, 3 óra alatt megérkeztem Aliga elé. Itt az egyik utca végén levő sólyánál szoktunk kutyázni, ide mentem ki a csónakkal.
Nem mértem, mennyi idő telt el, talán egy órával később ért le a család, és anyósom és a kisebbik sógornőm vállalták, hogy hajózzunk egyet. A másik sógornőm és a sógorom a kisgyerekükkel voltak elfoglalva, aki még ideális körülmények között is túl kicsi a hajózáshoz.
Az egyre növekvő hullámokon motoroztunk a hajó felé, és egész sok víz csapott be a csónakba. Részvéttel emlékeztünk meg a szervezetten a Balatonban fuldoklókról, akik még fizettek is az élményért (értsd: átúszás), majd a hajóhoz érve alig bírtunk átmászni a csónakból. Volt olyan, hogy szó szerint kilátszott a szkeg alja és rajta az alsó kormányveret, a nullkilóméteres utasokra való tekintettel majdnem visszavonulót fújtam, de elszántak voltak és végül sikerült bemászniuk a hajóba. Természetesen mentőmellény mindenkin volt.
A kérés az volt, hogy legfeljebb egy órát legyünk távol a parton maradtaktól, ezért teljes nagyvitorlával és kb. az árbocig kihúzott génuával (eredetileg nem is akartam génuát lehúzni, de nélküle képtelen voltam átfordulni a szélén, halzolni pedig nem nagyon volt hely) Kenese felé vettük az irányt.
Itt már annyira nem bántam, hogy van kihúzva a génuából, iszonyatosan billegett a hajó, rendesen kapaszkodni kellett, közben Zsuzsi (a sógornőm) felolvasta egy, az átúszást feladó ismerőse bejegyzését. Röviden: az oxigént fontosabbnak tartotta, mint az érmet. Valahogy ezt követően hányt először anyósom.
Nagyon sajnáltam, de nem tudtam mit tenni a hajó stabilizálása érdekében, és nem kérte, hogy forduljunk vissza. Felvetettem, hogy átmehetnénk akár Alsóörsre is, és kocsival vissza, de az minimum 4 órás távollét. Meglepő módon pozitívan állt az ötlethez a tengeribetegség ellenére, és csak az időfaktor miatt nem támogatta.
Huszonpár percet mentünk egy irányba, majd fordultunk, a hölgyek segítettek a kötelekkel, anyósom szegény még kétszer hányt, majd az út végén csak fővitorlával, iszonyatosan billegve közelítettünk a parthoz, de nem mertem két vitorlát fent hagyni, nehogy valami gebasz folytán kisodródjunk a sekély vízbe. A hajó ekkor annyira billegett, hogy többször belazult a sottköteg, figyelnem kellett, nehogy véletlenül perdüljünk, inkább kicsit élesedtem is a hátszélből.
Megint két horgonnyal horgonyoztam le (szerencsére reggel is, pedig akkor még közel nem voltak ilyen nagy hullámok), átküzdöttük magunkat a csónakba, és a hátulról érkező hullámokon szinte kiszörföztünk a partra. Bíztam benne, hogy javulni fog az idő, szerettem volna még aznap este visszamenni a hajóra.
Amikor a család elvonult, újra összecuccoltunk Judittal és a kutyákkal, visszamentünk a partra, és a sokat csillapodott hullámokon, este hét körül visszacsónakáztunk a hajóra. Nem volt konkrét tervünk, merre menjünk, de valamerre nekem mehetnékem volt. Mivel másnapra megint élénk, erős szelet írtak, úgy döntöttünk, hogy célba vesszük Alsóörsöt; ha közben eláll a szél, akkor lehorgonyzunk, ahol vagyunk, ha kitart a szél, akkor vagy sötétben visszaállunk a bójára (azért erős kétségeim voltak), vagy a közelben horgonyzunk, és reggel döntünk, hogy egyből hazamegyünk vagy előbb megnézzük Tihanyt alulról.
A szél kitartott, és gyönyörű naplementében, majd estében hajóztunk Alsóörs felé. Fantasztikus, egyenletes út volt jó tempóban, kényelmes hullámokon, félig kitekert génuával és teljes fővitorlával. Természetesen teljesen besötétedett, mire odaértünk, és szó se lehetett róla, hogy keresgéljük a bóját. Egy hajó volt egyértelműen kivilágítva, láttunk egy motorcsónakot óvatoskodni a hajók között (halőr vagy rendőr lehetett), így az egyértelműen azonosított hajótól biztonságos távolságban két horgonnyal lehorgonyoztunk.
Éjszaka legalább Judit jól aludt, én megint fel voltam pörögve, jóval éjfél után tudtam elaludni, zavart a hullámzás és a zajok, veszekedtem Hepciással, mert mindenáron fel akart jönni aludni közénk, és így is megint 5 előtt keltem ébresztő nélkül.
Főztem egy kávét, majd tudomásul vettem, hogy valaki horgonyozik pár száz méterre mögöttünk a tó közepe felé. Vajon már este is ott volt, és eljöttünk mellette vagy legalábbis a közelében a sötétben, vagy utánunk került oda?...
Kávé után partra szálltunk a kutyák kedvéért, majd amikor mindenki végzett a dolgával, visszamentünk a hajóra. A szél élénk volt, Tihany felől fújt, és az előrejelzés további erősödést jósolt, ezért visszakötöttünk a bójára és hazamentünk. Alig értünk be a házba, csipogtak a telefonok, felnyomták az elsőfokút. Összességében egy fantasztikus vasárnap volt, kellemes hazaúttal, jó hangulatban. Sajnos már nem fog összejönni a szabadság alatt a tókerülés, de az éjszakai vitorlázás jó ízelítő volt.
Comments
Post a Comment