Igen, már megint a közepét
A terv az volt, hogy a hajón alszok Maszattal és Hepciással, éjszaka horgászok, másnap jön Peti, átvitorlázunk Fűzfőre, közben élvezzük a part közelségét; Fűzfőn partra szállunk egy gyrost enni, aztán irány haza.
Ehelyett délután megcsináltam a kokpit fölé a napvitorlát, majd este a hajón aludtam a kutyákkal, de még mindig nagyon nehezen alszok el és sokszor felébredek a hajón, nem pihentem ki magam reggelre. Halat persze nem fogtam, de valójában már nem is számítottam rá.
Reggel kellemes szél volt, amikor felkeltem, fürödtem, partra szálltam a kutyákkal egy egészségügyi sétára, majd pecáztam, unatkoztam, vártam Petit. Gondolkoztam egy gyors szóló vitorlázáson, amíg nem ér oda, nagyon kellemes, egyenletes szellő fújt, de nyugton maradtam.
Peti 11-re ért oda, már a parton vártam a kutyákkal, és mire megfordultunk a csónakkal, tökéletes szélcsend állt be, a víz olajosan sima volt, mint a mesében. Még a távolban se látszott fodrozódás. Fürödtünk, ettünk, ittuk az alkoholmentes sört, és folyt rólunk a víz még a napvitorla alatt is. Próbálgattuk a csónakba visszamászást egy esetleges kiesés után (soha ne legyen szükség rá), fürdettük a kutyákat, majd 1 óra után a távolban kezdett fodrozódni a víz.
Nem akartuk elkapkodni, kicsit vártunk, mennyire tartós a fodrozódás, és csak fél kettő körül kötöttük el a hajót, és motorral csalva egy kicsit elcsíptük a bríz szélét. Onnan már bőszélben, bal csapáson, kicsit bizonytalanul közelítettünk a tó közepe felé, próbáltam az erősebb légáramlatot keresni, vegyes sikerrel.
A meteorológiai állomás körül perdültünk, ebben a gyenge szellőben nem akartam fordulni, majd nem akartam elhinni, vagy nem tudtam akkor eldönteni, hogy miért, de negyedszélben jelentősen gyorsabban haladtunk vissza, mint odafelé bőszélben. Azóta vettem egy kézi szélmérőt, és meggyőződtem róla, hogy nagyon gyenge szellőben jelentősen gyorsabb a hajó éles menetben, mint bőszélben. Értem a fizikáját, de nem olvastam eddig ilyet egytestű hajókkal kapcsolatban, őszintén meglepett, és még jobban szeretem a hajómat, mint eddig.
A bójához közeledve gyengült a szél, és kicsit (vagy 200 méterrel) el is kapkodtam az orrvitorla betekerését, úgyhogy a végén kínos lassúsággal tudtunk csak kikötni. Pakolás után mentünk haza, egy jól sikerült, nyugis nap volt.
Comments
Post a Comment