Barátokkal a közepén
A szél még egy kicsit élénkebb is volt az előrejelzettnél, elsőfokú viharjelzés volt a Keleti-medencében, és szépen kapcsolgatták fel a Középső- és Nyugati-medencében is, mire eldöntöttük, hogy legalább megpróbálunk vitorlázni egyet. Valójában én ellene voltam, de hagytam magam rábeszélni. A probléma nem a vitorlázással van, hanen a hajóra átmászással és a bójára visszaállással nagy hullámokon.
Tényleg tisztességes hullámok voltak, amikor kiértünk Judittal a hajóhoz, Petra és Szofi a parton maradtak, nem férünk be egyszerre négyen a csónakba. Judittal bevittünk minden cuccot, és így ő tudott segíteni a második körben a többieknek átszállni.
Az átszállás meglepően könnyen ment, és bár nem néztem meg a szélmérőt, úgy gondoltam, hogy boldogulni fogunk az idővel, nem reffeltem a fővitorlát.
Félszélben 5 km/h körüli sebességgel mentünk csak a fővitorlával, így nem láttam sok értelmét, hogy húzzak le a génuából, nem siettünk sehova. Eléggé szélbe akar így fordulni a hajó, de ezt nem bánom ilyen időben, legalább megvár, ha valami baleset folytán a vízbe esek. Kicsit imbolyogtunk a hullámokon, mégis mindenki kiült az előfedélzetre és élvezték az utat. A meteorológiai állomás után perdülünk, és mivel negyedszélben nem igazán akart haladni a hajó csak a fővitorlával, húztam le egy keveset a génuából is, amivel megint visszanyertük az 5-6 km/h sebességünket .
A bóját második próbálkozásra sikerült a mancsaftnak elkapni, és az időközben sokat gyengült szélben és csillapodott hullámokon rendben kikötöttünk.
Egy sokkal élvezhetőbb vitorlázás volt, mint az előző napi, jó, stabil szelünk volt, de azert kaptunk ízelítőt a hullámokból is. Mindenki elégedetten tért haza.
Comments
Post a Comment