Túl a közepén

https://connect.garmin.com/modern/activity/11400948548

 Következő utunkra nem kellett sokat várni, egy szolgálat telt el az előző és az aktuális között. Az aktív pihenés nem tudom, mennyire pihentető valójában, mindenesetre én így képzelem el a nyarat akkor is, ha nem vagyok szabadságon. Azért lettem tűzoltó, hogy legyen szabadidőm. Így, hogy csak elvétve megyek másodállásba, végre van.

 Megint Ákos csatlakozott hozzám egy két napos, de valójában nem egész 24 órás kiruccanásra. A cél most elsősorban a horgászat volt, csak másodsorban a vitorlázás.

 Június 22-én, a szokásos helyen, az almádi Aldi parkolójában találkoztunk, bevásároltunk, majd mentünk a hajóhoz. Ákos állítólag minimalista cuccal érkezett horgászni, így szűken bár, de befértünk a csónakba. Nem vagyok egy nagy horgász, én halat szerettem volna fogni, tulajdonképpen bármit, Ákos pedig "valamit, aminek foga van". Hogy azért a gyenge szellőben megmozdítsuk a hajót is, meg horgászni még úgyis meleg volt kora délután, motor nélkül, az orrvitorlával beggelve lefordultunk a bójáról, és célba vettük (na mit?) a tó közepét. Gyakorlatilag ugyanolyan északkeleties bőszelünk volt, mint két nappal korábban Petivel, csak időközben kézhez kaptam a szélmérőmet, és rá tudtam mérni, hogy 8-11 km/h. A hajó ebben a szélben kb. 5 km/h-val ment a tó közepe, és azon túl Siófok felé.

 A meteorológiai állomást elhagyva úgy döntöttünk, hogy megnézzük a túlpartot, bár több dolog is igyekezett elterelni a figyelmemet, pl. a kalózhajót láttuk kimotorozni és nagyjából Kenese irányába távolodni. Erős volt bennem a vágy, hogy "üldözőbe vegyem", de leküzdöttem a vágyat, és mentünk tovább Siófok irányába.

 Kicsit zavart a zene és a jetqrvanyja motorzúgása, ezért volt egy olyan terv, hogy másfél kilométerre a parttól, azzal párhuzamosan elhajózunk Világos elé, onnan vissza Alsóörsre, közben meglátogatjuk egy kolléga horgászállását Sóstónál, de egyrészt elég nagy kör lett volna, és horgászni is akartunk, másrészt minden terv összeomlott, amikor egy ketch (?) vagy szkúner, mindenesetre valami kétárbocos kihajózott előttünk Füred irányába. Azonnal arra fordultam.

 Sajnos nincs a hajón fényképezőgép teleobjektívvel, Ákos valamit kamerázott ugyan, de egyrészt még nem mentettem le a fájlokat, másrészt kizártnak tartom, hogy részletek látszani fognak azzal a látószöggel abból a távolságból, de igyekeztem a hátrányunkat lefaragni és minél közelebbről megcsodálni a hajót. Arról is most győződtem meg műszerrel is, hogy a hajóm ugyanabban a 10 km/h körüli szélben 7 km/h körül megy negyedszelezve, amivel 4-5 körül mentünk bőszélben.

 Amikor már eleget gyönyörködtünk a kétárbocosban, hazafelé vettük az irányt, majd vitorlával visszaálltunk bójára. 

 Éjszakába nyúlóan próbáltunk halat fogni, de röviden és tömören értelmezhető siker nélkül. Ami jött, az ment is vissza. A rovarok viszont az őrületbe kergettek minket, mire rájöttem, hogy az árboccsúcsfény körül a végkimerülés határáig köröznek, majd onnan szédülnek a nyakunkba. Ha nem söröztünk volna a vacsorához, valószínűleg nagy egyetértésben menekültünk volna a partra majd haza. Aztán kiraktam az akksis tartalék horgonyfényt az orrkorlátra, lekapcsoltam az árbocfényt, és 5 perc múlva nem volt sikíthatnékom.

 Mivel másnapra erős hidegfrontot mondtak viharos széllel, délben már a MOL kúton kávéztunk Almádiban, majd különváltak útjaink.