Jó nagyot kavirnyáltunk

https://connect.garmin.com/modern/activity/11449574229

 Zitával terveztünk egy két napos, vitorlázással egybekötött ivászatot (fejenként akár 3 sör) és nosztalgiázást (17 éve ismerjük egymást?) tartani a hajón, de a szokásos nyári takonykórom közbe szólt. Mivel agyig göthösen nem akartam megfújatni magam a széllel és hűvösben aludni, az első napot egyszerű ivászatra módosítottam (2 sör fejenként) és házban aludtunk. Amúgy is kicsit sportos idő volt, idénre pedig elég sport volt Balatonrendesről visszajönni Alsóörsre.

 Másnap reggel mentünk csak a hajóra, az előrejelzés kellemes szellőt ígért, max. 25 km/h-s befúvásokkal. 

 Amikor összeszedtük magunkat, elpakoltunk és felkészültünk az indulásra, gondolkoztam a fővitorla reffelésén, de úgy voltam vele, hogy na ne már, hát az előrejelzés szerint nem lehet itt semmi! A szélmérő 20 km/h-s alapszelet mért, azt bírni kéne, még ha van is pár 30+-os pöff.

 Mivel Zita először volt a hajón és a szél is erősebb volt az előrejelzettnél, motorral indultunk el a bójáról, először csak a fővitorlával. Aztán csak húztam le egy kicsit a génuából is, de nem volt időm méregetni a szelet. Aztán mégis tekertem be a génuából. Majd a kalapot baseball sapkára cseréltem, el ne vigye a szél. Aztán azt mondtam, hogy ebben a szélben én nem akarok visszacirkálni a tó közepéről, menjünk inkább Füred felé partközelben, fenébe a sporttal, pihenni jöttünk.

 Mások ki milyen vitorlabeállítással: volt aki csak orrvitorlával, volt aki csak fővitorlával, és néhány bátor teljes vitorlázattal, sportosan, pattogósan csapatott. Mi maradtunk a teljes fővitorlánál és a szerény orrvitorlánál a hajó egyensúlya érdekében. Aztán valahol Füred előtt, talán Csopak körül volt olyan szélerősödés, hogy kértem, hogy vegyük fel a mentőmellényeket.

 Fürednél a hirtelen jött szélcsendben egy cikkcakkal utat adtunk egy nagyhajónak, miközben rajtunk ütött egy kíváncsi hattyú, olyan lassan haladtunk. Levettük a mellényeket, újraterveztünk, javasoltam, hogy csorogjunk ki Tihany csücske irányába, bár több vitorlás versenyt is láttunk arra, de bőven lett volna hely elmenni mellettük. Aztán ahogy csorogtunk, újra megjött a szél, így a Keleti-medence közepe felé fordultunk, mondván akkor mégis megkerüljük az állomást. 

 Kellemes tempóban haladtunk a furcsán forgolódó szélben, az a gyanú is felmerült bennem, hogy esetleg én vesztettem el teljesen az irányérzékemet 1-1 forduló alatt, elég sok figyelmet igényelt a kormányzás. Aztán valahol Csopak előtt azt mondtam, hogy a fene essen ebbe a forgolódó, egyre gyengülő szélbe, megcéloztam Alsóörsöt, majd a legvégén, a teljesen elhaló szélben még motort is indítottam, hogy biztonságos távolságban ki tudjak kerülni a nagyhajó útjából. Szóval így jött ki a csokornyakkendő. Vagy helikopter jel. Ki mit lát bele. 

 Amikor újra bóján álltunk fürödtünk, kicseréltem egy kopott kötélvédőt, igazítottam pár apróságon a hajón. Érdekes, tanulságos nap volt így is, hogy többször újraterveztem még a szándékot is, hogy egyáltalán merre menjünk.