Világos oda-vissza - To Világos (village) back and forth
English below
A május 20-21-i hétvégén hugomat és a párját láttam vendégül a hajón. Tekintettel arra, hogy szűken lennénk négyen emberek öt kutyával, Judit és a kutyák a parton maradtak.
Gyöngyi még nem vitorlázott, Árpi viszont részt vett egy három hetes úton a Fülöp-szigeteken egy túrakatamaránnal, így már több időt töltött hajón, mint én. Saját bevallása szerint ennek ellenére nem tud vitorlázni, nem tanulta, nem tanították, csak utas volt. Az viszont biztos, hogy a vitorlázás történetét sokkal jobban ismeri nálam, rendszeresen olvas a témában, és tervezi, hogy megtanul vitorlázni is.
Leadó szolgálatból, szombat délben találkoztunk Alsóörsön, a hajóra két fordulóban tudtunk kimenni. A műanyag csónakot használtuk az új lítium-vasfoszfát akksival, és ég és föld a különbség a régi ólomsavas akksihoz képest, csak úgy toltuk a vizet a kis 34 librás villanymotorral! Úgy érzem, hogy a régi akksival még ezt a kis motort se tudtuk eddig kihasználni, ami valahol nevetséges.
Szellő is alig volt, teljes vitorlázattal, negyedszélben indultunk Világos felé, a terv az volt, hogy lehorgonyzunk a szabadstrand előtt és kimegyünk csónakkal, hogy Judit is találkozzon Gyöngyiékkel, ők pedig tudjanak kutyázni egyet.
 |
| Szellő is alig volt |
Minden rendben ment, amíg meg nem közelítettük a keleti partot úgy 2-3 km-re, akkor viszont a szél erősödni kezdett, és amikor a helyzet túl izgalmassá vált számomra (lássuk be, ez amúgy elég hamar bekövetkezik), tekertünk be a génuából. Néztük, ahogy kb. szélirányban szépen fejlődik egy tornyos gomolyfelhő, valami kis üllője is volt már, a tetejét kezdte elkenni a magasban fújó szél, sárga volt a lemenő Nap fényében, Gyöngyi örömködött, milyen szép, én közben azon izgultam, hogy be ne induljon úgy rendesen.
Valahol a világosi vasútállomás előtt voltunk bal csapáson negyedszélben, a szél kb a szabadstrand felől fújt, de csak mentem a part felé, hátha nyújt valami védelmet a szél ellen, és hátha a hullámok is kisebbek lesznek. A hullámok apránként valóban kisebbek lettek, de a szél tovább erősödött, nem tudom megítélni, hogy nem maga a magaspart okozott esetleg olyan légörvénylést, ami megnehezítette a dolgomat.
Először felnyomták az elsőfokú viharjelzést, mi fordultunk, közben tovább reffeltük a génuát, és jobb csapáson megcéloztam a Club Aligát, majd felnyomták a másodfokú viharjelzést is, néztük, ahogy a horgászok menekülnek a Horgásztanya felé, a felhő pedig elkezd feloszlani.
A szabadstrand előtt 800 méterre sikerült lehorgonyoznunk, mert ahogy visszavették a másodfokú viharjelzést elsőfokúra, az összes, a Horgásztanya felé menekülő horgász előttünk vetett horgonyt, pontosan 500 m-re a parttól, és folytatták a pecát. Se vitorlával, se motorral nem akartam ebben a szélben átügyeskedni magunkat köztük, beszéltünk Judittal, hogy akkor most várunk egy kicsit, hova alakul az idő és a viharjelzés.
A szél határozottan csillapodott, hullámok alig voltak, így talán fél óra várakozás után a partraszállás mellett döntöttünk. Kicsit ugyan távol voltunk (jogszabály szerint) a parttól ahhoz, hogy csónakkal kimenjünk, de a körülményekre és a horgászokra való tekintettel vállaltuk a bírság kockázatát. Így is alig akartak visszaköszönni a horgászok, amikor csónakkal elzümmögtünk köztük, biztos ellenszenvesek voltunk nekik.
Nem töltöttünk sok időt a parton, majréztam, hogy vissza ne kapcsolják a másodfokút, húztunk vissza a hajóra.
 |
| Próbáltam pecázni, de már megint minek? A Balatonból én nem tudok halat kifogni |
Habár éjszakára szinte szélcsendet írtak az előrejelzések, fütyült a szél az állókötélzeten, és az eredetileg lazára hagyott 16 kg-os horgony kötele is megfeszült reggelre, a 7,5 kilós Bruce nem tartott eléggé.
Reggeli közben reméltük, hogy gyengülni fog a szél és nem kell indulás előtt reffelni a fővitorlát, mert napközbenre (is...) gyenge szelet írtak. Végül úgy döntöttünk, és talán a szél is kezdett gyengülni, hogy nem lehet baj a 10 négyzetméteres fővitorlával, legfeljebb teljesen betekerjük a génuát, és miután Árpi nagy nehezen felszedte a horgonyokat (jól beásták magukat), lefordultunk a szélről és elindultunk vissza Alsóörsre. Alig haladtunk, és szinte elállt a szél.
Teljes vitorlázattal próbáltunk a fodrozódásokban maradni, de egyszerűen volt, hogy minden szellő elfogyott. Elég éles ellentét az éjszakához és a reggelhez képest, egyre biztosabb voltam/vagyok benne, hogy valami helyi jelenség okozhatta az élénk szelet a part közelében. Reggeli közben is nézegettem az OMSZ applikációjában és a honlapon is, és még furcsább módon a mérőállomások is alig mértek egy kis szelecskét.
Teljesen szabálytalan módon kénytelenek voltunk néha a motorhoz nyúlni és azzal keresztezni a szélcsendes foltokat. Mások is ezt tették körülöttünk, csak mi voltunk annyira álszentek, hogy ha valaki kilométeren belül volt, kiemeltük a motort és ártatlan pofát vágtunk.
 |
| Jól éreztem magam, na |
Dél körül értünk vissza Alsóörs elé, ahol teljesen elállt a szél és megtelt a víz hajókkal. Próbáltam minél közelebb jutni vitorlával a bójához, de utat kellett adnom egy másik hajónak, ami ebben a semmi szellőben azt jelentette, hogy teljesen megálltunk, így motort indítottam és alapjáraton bepöfögtünk. Már messziről láttuk, hogy egy másik hajó gyakorlatilag a bójámra horgonyoz, mintha nem lenne elég nagy a tó. Amikor végeztünk a pakolással és már egy kanyar cuccot kivittem a partra Gyöngyivel, meg is kérdeztem tőlük, hogy biztos nem szedték össze a horgonnyal a láncomat? Bizonygatták, hogy nem, biztos nem, de nem álltak volna arrébb csak mondjuk 20 méterrel. Este nézegettem a GPS-t, de a hajó a helyén volt.
Mindent összegezve nem volt egy rossz hétvége, és jobban vágyok egyelőre az ilyen gyengeszeles ügyeskedésekre, mint a reffelt vitorlával cirkálásra élénk, erős szélben.
On the weekend of May 20-21, I hosted my sister and her partner on the boat. Given that it would be tight for us, four people with five dogs, Judit and the dogs stayed ashore.
Gyöngyi has not yet sailed, while Árpi took part in a
three-week trip in the Philippines with a cruising catamaran, so he has
already spent more time on a boat than I have. According to his own admission, despite this, he can't sail, he didn't learn, he wasn't taught, he was just a passenger. It
is certain, however, that he knows the history of sailing much better
than I do, he regularly reads on the subject, and plans to learn to sail
as well.
We met in Alsóörs, I came from duty on Saturday at noon, and we were able to go out to the boat in two rounds. We
used the GRP boat with the new lithium iron phosphate battery and
it was a world of difference compared to the old lead acid battery, just
pushing the water with the little 34 pound trolling motor! I feel that with the old battery, we haven't even been able to use the full power of this small motor so far, which is somewhat ridiculous.
There was hardly any wind, with full sail, we set off
towards Világos, the plan was to anchor in front of the open beach and
go out by dinghy so that Judit could meet Gyöngyi and Árpi and they could meet the dogs.
|
| There was hardly any breeze |
Everything went well until we approached the east coast
about 2-3 km, then the wind started to get stronger, and when the
situation became too exciting for me (let's face it, it happens quite
soon anyway), we reefed the genoa. We watched as approx. in
the direction of the wind, a towering cumulus cloud was developing
nicely, it already had some small anvils, the wind blowing high up
started to smear its top, it was yellow in the light of the setting sun;
Gyöngyi was delighted, how beautiful it was, while I was worried about it developing into a storm cloud.
We were somewhere in front of the railway station in Világos on a close reach, the wind was blowing from the direction of
the open beach, but I just went towards the shore, to see if it would
provide some protection against the wind, and to see if the waves would
be smaller. The waves
really got smaller little by little, but the wind continued to get
stronger, I can't judge whether it wasn't the high bank itself that
caused the air vortices that made my job difficult.
First the first-degree storm signal was raised, we tacked, while we continued to reef the genoa, and I aimed for Club Aliga
on the right tack, then the second-degree storm
signal was raised, we watched as the anglers fled towards the Fishing Farm, and
the cloud began to disperse.
We managed to anchor 800 meters in front of the free beach,
because as soon as the second-degree storm signal was returned to the
first degree, all the anglers fleeing to the Fishing Farm dropped
anchor in front of us, exactly 500 m from the shore, and continued
fishing. I didn't want to
get between them with either sailing or motoring in this wind, we talked
to Judit that we should wait a bit now to see where the weather and the
storm signal will turn out.
The wind definitely died down, there were hardly any
waves, so after maybe half an hour of waiting, we decided to land. We
were a bit far (by law) from the shore to go out by dinghy, but given the
conditions and the anglers, we took the risk of a fine. Even so, the anglers hardly wanted to say hello when we buzzed among them with a boat, we must have disliked them.
We didn't spend much time on the shore, I made sure that
the second degree storm signal wouldn't be switched back on, we pulled back on the boat.
|
| I tried to fish, but why again? I can't catch fish from Lake Balaton |
Although the forecasts indicated almost no wind for the
night, the wind whistled on the standing rigging, and the rope of the 16
kg anchor, which was originally left loose, was also taut in the
morning, the 7.5 kg Bruce did not hold enough.
During breakfast, we hoped that the wind would weaken
and that there would be no need to reef the mainsail before departure,
because the wind was predicted to be weak during the day. Finally,
we decided, and perhaps the wind started to weaken, that there could be
no problem with the 10 square meter mainsail, at best we would
completely furl the genoa, and after Árpi raised the anchors with
great difficulty (they dug in well), we turned away from the wind and
headed back to Alsóörs. We barely made any progress and the wind almost stopped.
We tried to stay in the breeze with full sail, but it was simply that all the wind was gone. Quite
a stark contrast to the night and morning, I was/am more and more sure
that some local phenomenon could have caused the brisk wind near the
coast. Even during
breakfast, I looked in the meteo service's application and on the website, and even
more strangely, the measuring stations barely measured a single slice.
In a completely irregular way, we were sometimes forced
to start the outboard and cross the windless spots with it. Others
around us did the same, only we were so hypocritical that if someone
was within a kilometer, we lifted the outboard and made an innocent face.
|
| I had a good time, huh |
We arrived back in front of Alsóörs around noon, where
the wind stopped completely and the water was filled with boats. I
tried to get as close as possible to the buoy with the sail, but I had
to give way to another boat, which in this no wind meant that we stopped
completely, so I started the outboard and we motored on the lowest rev. We saw from afar that another boat practically anchored on my buoy, as if the lake wasn't big enough. When
we finished packing and I had already taken a turn of stuff to the
shore with Gyöngyi, I asked them if they had not collected my chain with
the anchor? They proved that no, certainly not, but they wouldn't have stood just 20 meters away. I checked the GPS in the evening, but the boat was in place.
All in all, it wasn't a bad weekend, and for now I'm
looking forward to such low-wind maneuvers rather than cruising with a
reefed sail in brisk, strong winds.
Comments
Post a Comment