Nos, gyorsan tanulunk - That's some pretty steep learning curve
https://www.youtube.com/watch?v=hFXSWjeNCAk
English below
Nem is tudom, hol kezdjem. Az utóbbi négy napban annyit tapasztaltam, mint amennyit idén összesen szerettem volna. Nyilván, idővel ellaposodik a "tanulási görbe", de most még a hajam is égnek áll visszatekintve. Pedig személyi sérülés, anyagi kár, hangos szó nélkül "lehoztuk" a túrát.
1. nap
Antival és Ákossal beszéltünk meg 3 napos vitorlázást horgászattal egybekötve. Az előrejelzés élénk, de jó keleties szelet ígért, hétfő estére erősödéssel, ezért szerettem volna átkelni Sajkod környékére, hogy Tihany védjen minket a széltől és hullámoktól. Már dél után értünk Alsóörsre, előtte bevásároltunk, és egyáltalán nem kapkodtunk.
 |
| Anti képe - Volt némi cuccunk, két fordulóval mentünk be |
Úgy döntöttem, hogy a gumicsónakot visszük, nem akartam a műanyag csónakot 3 napra bóján hagyni vagy vontatni; ha a rendőr szól a gumicsónak vontatásáért, akkor leeresztettem volna. Amúgy az első benyomásom az, hogy nagyon jó a gumicsónak, megérte az árát; nem fartükrös, hanem körben "tömlős" kivitelű, az alja drop-stich. Könnyű, minden tartozékával együtt is alig több 20 kilónál, a vízen pedig nagyon jól siklik, sokkal könnyebb lapáttal meghajtani, mint az azonos méretű (kb. 3 m) műanyag csónakomat. Ja, eveznünk pedig azért kellett, mert előző héten adta meg magát az akksi, amit a 34 librás Minnkotához használtam, és még nem szántam rá magam, hogy újat vegyek. Lítium-vasfoszfát kéne; kéne, de olcsóbban, mint a piaci ára, pedig nagyjából visszaállt a tavalyi ilyenkori árszínvonalra, fél éve még másfélszer ennyibe került.
Mire bevackoltuk magunkat a hajóba, beragasztottuk a halradar jeladóját (mégis működik a régi, csak nyomni kellett egy gyári helyreállítást, feleslegesen rendeltem újat) és elindultunk, gyengült a szél. Nem egész 2 km-t tudtunk megtenni, amikor feladtam, horgonyt dobtunk, és elkezdtünk pergetni, vártuk a szelet. Hal persze nem jött, pedig elég nagy csapkodás volt körülöttünk, a sima vízen raboltak a balinok. Aztán jött egy kis szél, elpakoltunk, vitorlát bontottuk, haladtunk pár száz métert, majd megint elállt a szél. Itt döntöttünk úgy, hogy akkor maradunk, és nekiállunk rendesen horgászni (és iszogatni).
A 7,5 kilós Bruce volt az orrhorgonyunk, a 8 kilós négykapás a farhorgonyunk. A 16 kilós négykapás maradt az ülés alatt, és rendes horgonykötelem se volt több, ami később hibának bizonyult.
Aztán a kedvező szelet kihagyva, gyakorlatilag minimális átmenettel a szélcsendből vihar lett. Akkor egy kicsit bántam, hogy már ittam egy sört, és nem mehettünk tovább a jó keleti szélben Tihany fele, de a "jó" része olyan rövid ideig tartott a keleti szélnek, hogy messzire úgyse jutottunk volna. A pecát hamar elengedtük, és a farhorgonyt is átkötöttük a másik elülső kötélbakra. Nem sokkal később bementünk a szél elől a kabinba. Ákos főzött egy jó csilisbabot, amiből persze kétszer is szedtem, mert mohó vagyok, a hajó pedig egyre jobban hánykolódott.
Anti lassan eszik, ő nem ért még az első tányér bab végére, amikor én már betoltam a másodikat. Ákos furcsán kezdett nézni, és sokat kukucskált ki a lejárón, szemével kereste a fix pontokat. Anti letette a maradék kajáját, és hamarosan indítványoztam, hogy húzzuk fel a kokpitba a csónakot, mielőtt leszakad (khmm - később).
A csónakkal a kokpitban nem nagyon kellett kimászkálni, de amikor kimentünk, mindig volt rajtunk mellény, nem mintha abban a szélben és hullámzásban bárkinek esélye lett volna mellényben vagy anélkül, ha kiesik a hajóból. Elég kapaszkodós idő volt, nem hittem volna, hogy ilyen tud lenni a Balaton.
Nem hányt senki, de utólag bevallottuk egymásnak, hogy mindenki gondolkozott rajta. Ha egyikünk elkezdte volna, mindenki kipakolja a csilisbabot. Valamikor a maradék csilisbab a fazékkal és a kávéfőző lerepült a konyhapultról és szétvágódott a padlón. Én pont nem láttam, éppen a lejáróban álltam és a körülményeket lestem, mindenki más pedig túl messze volt ahhoz, hogy elkapjon bármit is. Egy élmény volt feltakarítani, de magamra vállaltam, a többiek nem úgy néztek ki, mint akik képesek lehajolni. Nekem is bukfencezett párat a gyomrom.
A halradaron nem működött a horgony csúszását jelző riasztás, így utólag valószínűleg azért, mert folyamatosan csúsztunk, és úgy értelmezte, hogy nem vagyunk horgonyon. A telefonon a C-Map alkalmazásban se működött a riasztás, valami fene energiatakarékos beállítás miatt, ha lenyomtam a képernyőt, lekapcsolt a GPS is. De csúsztunk, ahányszor megnyitottam az alkalmazást, az visított, aztán csináltam egy pontot Locus Maps-ben, és a továbbiakban ahhoz néztem, merre megyünk. A fejemben ott volt a vészforgatókönyv, hogy ha veszélyes ütemben vagy irányba csúszunk, ki kell mennem az orrba és a négykapás horgonyokat megcserélni (mármint a 8 kg-ost a 16 kg-osra), de ehhez egyáltalán nem volt kedvem, maga a kimenetel is veszélyesnek érződött. Vennem kell egy biztonsági testhevedert.
Meglepően jól aludtunk, nem tudom, a többiek milyen gyakran ébredtek fel, én óránként állítottam ébresztőt, és minden alkalommal ellenőriztem a csúszásunk mértékét és irányát. Az éjszaka folyamán kb. 500 méteren szántottuk fel az aljzatot két horgonnyal (bár a hajózási szabályzat szerint mindkét horgony csak tartalék horgony méretű ehhez a hajóhoz, ugye a főhorgonyt elmulasztottam időben kitenni).
2. nap
https://connect.garmin.com/modern/activity/11078675293
Reggelre csillapodott a szél, de még mindig élénk keleties volt. Mindkét reffsort lehúztam a fővitorlán (nem siettünk sehova), mert még mindig nem dolgoztam ki a gyorsreff rendszerem, hátha később visszaerősödik a szél. Kicsit erősödött időnként, nem bántam meg.
 |
| Anti képe - két reffsor lehúzva, de kényelmesen megyünk Tihany felé |
Bő szélben, csapásváltás nélkül elhajóztunk a Cső bejáratáig, ahol félig szerencséből, félig tudatos tervezés és menetrendellenőrzés alapján átcsúsztunk a kompok között. Más vitorlást nem nagyon láttunk a tavon. A Csövön átérve tanakodtunk, hogy ilyen korán megálljunk-e Sajkod körül horgászni, vagy vitorlázzunk még. A vitorlázás mellett döntöttünk. Térképen kinéztem egy rokonszenves, nádas öblöt, ami sajnos Balatonrendesnél volt. Közelebb nem volt térkép alapján olyan partszakasz, ahol szívesen horgonyoztam volna.
A szél pont irányba fújt, és mivel nem szeretek hátszelezni (próbáltuk, de most se akart feszesen maradni a génua pillangóban, hiába játszottunk vele), csapásváltogatással, mindig bőszelezve elhajóztunk Balatonredesig. Kora délután értünk oda, lehorgonyoztunk.
Aztán láttuk, hogy a horgászok kínlódnak egyik bójánál is, másiknál is. Rájöttünk, hogy belehorgonyoztunk valakinek a behúzós horgászatába. Leszólítottuk az egyik srácot, mondtuk, hogy szívesen odébállunk, ha zavarjuk őket. Megköszönték. Motor nélkül, a genuával beggelve lefordultunk a horgonyról (most először csináltam ilyet, örültem, mint majom a farkának, úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva), és lejjebb hajóztunk egy jó száz méterrel. Később a srác megint utánunk jött, hogy nem akarnak pofátlanok lenni, de még egy kicsit mehetnénk távolabb, mert ha kitör a hal, még mindig belehúzhatja magát a horgonykötelünkbe. Mivel a srácnak meg a mi bójánkat nem sikerült felszednie, pont teljesen lemerült az akksija, motort indítottunk, begyűjtöttük a bójat (a fene se akart már egy rummal és egy sörrel a fejében csak vitorlával szórakozni, így is ittas vezetés, lestem is, nehogy rendőr jöjjön), és odébb horgonyoztunk vagy 200-300 méterrel.
 |
| Horgonyon Balatonrendes előtt |
Mivel közel volt a part, az előző éjszaka tanulságai nyomán két kikötőkötelet összetoldva megkötöttem a 16 kg-os horgonyt is és előkészítettem, leengedtem az orrnál. A 7,5 kg-os Bruce tartott minket, csak arra az esetre, ha az csúszna, tartson a 16-os is.
Horgásztunk, amíg be nem sötétedett, de mivel fáradtak és álmosak voltunk, hamar lefeküdtünk aludni.
3. nap
https://connect.garmin.com/modern/activity/11087134661
Egész éjszaka ringattak minket a hullámok, de közel se annyira, mint előző éjjel, én jól aludtam. Néha ellenőriztem, amikor felébredtem, hogy nem csúszott-e a horgony, de stabilan tartott. Reggel tanakodtunk, hogy maradjon-e a két reff a fővitorlában, vagy egyet engedjünk ki, de szerencsére maradt a kettő. Napközbenre erős délkeleti szelet írtak, amivel elvileg egy csapáson el tudtunk volna vitorlázni Alsóörsig.
Keleti szélben indultunk, a két reffel és az alig kiengedett génuával rögtön 7-8 km/h-ra gyorsult a hajó negyedszélben. Bíztunk a szélfordulásban és préseltünk. 4 órával és 5 fordulóval később, még mindig cirkálva, még mindig a beígért szélfordulást vártuk. Pattogtunk a hullámokon, a pöffökben a szél befordult DK-re, alig győztük lekövetni, a gyengülésekben visszafordult keletre. Ami talán a legkínosabb volt, amikor gyakorlatilag elállt a szél, mi meg ott szerencsétlenkedtünk zsebkendőnyire reffelt génuával, de a hullámok annyira nyomták le a hajó orrát, hogy alig bírtam valahol negyedszél és félszél között megtartani, nem fogott a kormány, nem volt sebességünk. Attól féltem mindig, hogy ekkor kapunk egy pöfföt, és nem tudok felélesedni, lefektet minket a szél. Ilyenkor húztunk le a génuán, majd 5-10 perc múlva lehetett megint reffelni.
 |
| Anti képe - Cirkálunk Tihany felé |
Amikor átadtam a kormányt Ákosnak, mert nagyon ki voltam készülve, figyelmeztettem, hogy bármi dráma van, pl. kiugrik a fokroller zsinórja, élesedni kell. Erre kb. két perc múlva tényleg elszabadult a génua, jó fele letekeredett egy pöffben. És utána még néhányszor megismételte. Mindenesetre a rugós klemmet le akarom szerelni, és egy sima bikát rakni helyette, ez így marhára nem vicces. Szerintem a jelenlegi helyzete is kényelmetlen, időnként összeakad a betekerő zsinór a sottal, vagy dörzsölik egymást.
Magunkat is érdekes volt megfigyelni, hogy eleinte 10 fok körüli dőlésnél is égnek állt a hajunk, aztán néha már 20 fokot is dőltük. Kapaszkodtam a szabad kezemmel, Ákos szóvá is tette, hogy nem volt túl bizalomgerjesztő látvány. Néha elhagyott az önbizalmam, ilyenkor a kormányzás is nehezen, görcsösen ment, de ezekben az időszakokban Ákosék segítettek, ők is nézték a windexet, és mondták, hogy élesedjek vagy ejtsem a hajót. Kellett ez a segítség, lemerült az elem a fejemben.
 |
| Anti képe - Itt már merült az elem, kapaszkodtam |
 |
| Anti képe - Legalább a képeken látom, milyen szép volt, ott és akkor a windexre és az irányra koncentráltam |
A Csőhöz egy nagyobb vitorlással (40-50 lábas lehetett) együtt értünk oda. Amikor kereszteztük egymás útját, nekünk volt útjogunk, és nem is voltunk ütközőpályán, de azért kényelmetlenül közel ment el előttünk, aztán pont rosszkor jött egy pöff szélirányváltozással, élesednem kellett volna, de nem volt hova. Vagy pont, vagy pont nem mentem volna bele a másik hajó oldalába, volt dőlés, a fene se ért rá nézni a dőlésmérőt, próbáltam legalább a fővitorlát kilobogtatni, de divatos szóval élve elég para volt. A másik hajó csak teljesen kiengedett orrvitorlával, fővitorla nélkül cirkált.
A másik hajóval egymást útját még egyszer keresztezve egy sávban cirkáltunk, de inkább majdnem teljesen betekertük a génuát, nem lobogott bennünk a versenyszellem, hagytuk, hogy kényelmesen megelőzzön minket.
A Csőben a másik hajó kénytelen volt felélesedni és elengedni a szántódi kompot (ezért sietett annyira?), mi mögötte iszkoltunk el pár méterrel, nem kellett játszanunk a sebességünkkel, és már megint pont utolértük őket. Ezúttal is néztük a menetrendet és a várható érkezési időnket a kikötő elé (Locus Maps aranyat ér). Előtte persze volt egy motor próbaindítás.
Megint reffelnünk kellett, mert a másik hajó egyik oldalán se akartam elmenni, pedig ezúttal valamiért mi voltunk jóval gyorsabbak. Direkt várt meg minket, versenyezni akart? Nem hagytuk magunkat csőbe húzni egy közel kétszer akkora hajóval szemben.
A Csőből kiérve végre félszél és negyedszél között ingadozva, de irányra tudtunk vitorlázni Alsóörs felé. Megint jött azért pár ijesztő pöff, főleg még Tihany körül, de aztán beállt a szél és megint nagyra nőttek a hullámok.
Nem egészen két óra alatt elértük a bójánkat, közben még egy hozzánk hasonló méretű és sebességű hajó szépen megadta nekünk az útjogot, reffeltek, hogy elengedjenek minket (sokkal rosszabb morálra utalt, amit fórumokon olvastam).
A bójára állás kalandos volt, a teleszkópos nyelű csáklya megint nem bírta el a hajót, szétcsúszott, talán negyedik próbálkozásra sikerült úgy megakasztani a bóját az egyik régi fanyelű csáklyával, hogy egyesült erővel a fedélzetre bírjuk tépni, egyedül egyikőnk se bírta el a hajó húzását. Próbáltam Ákosnak a motorral segíteni, de állandóan lefordultunk a szélről, és onnan nem volt megállás, újabb köröket kellett mennünk. Sajnos voltak szemtanúi a szenvedésünknek, de nem értem rá szégyenkezni.
Eléggé hánykolódott a hajó, 1. fokú viharjelzés volt, de azért összepakoltunk. Sajnos több cuccnak is a hajón hagyása mellett döntöttünk, mert egyszerűen nem fértünk be a csónakba hárman minden kacatunkkal együtt. Már elkezdtünk pakolni, amikor jött pár olyan hullám, hogy egyhangúlag elvetettük a partra szállást, és visszapakoltunk a hajóra.
Este 8-ra állítottunk ébresztőt, egyeztettünk párjainkkal, hogy vagy hazamegyünk ma, vagy nem. Én még zörögtem, rendezkedtem a hajón, el is kaptam néha Ákos rosszalló pillantását, aztán 7 után csak ledőltem egy kicsit aludni én is.
Este 8-kor se volt jobb a helyzet, bár a viharjelzést lekapcsolták, a hullámokat elfelejtették.
A hajón alvás mellett döntöttünk. A Zoli-féle tartalék konzervekhez nyúltunk (amikor hozta őket, viccelődött, hogy arra az esetre, ha a hajón ragadnánk - bejött). A hajó pattogott a hullámokon, a szél fütyült az állókötélzeten, hajnali 4:30-ra állítottunk ébresztőt és lefeküdtünk aludni.
4. nap
Hajnali kettő körül, amikor kinéztem, még megvolt a csónak.
4:30-kor keltünk, és joviális nyugalommal vettem tudomásul, hogy már nincs meg a csónakunk. Hova idegeskedjek?
Felhívtuk a vízimentőket, vázoltam a helyzetet, mondtam, hogy van standard biztosításom, erre van-e fedezet. Nincs, bár érdekes eset, egyeztetni kéne a főnökkel. Mondtam, hogy hagyjuk a főnököt aludni, amúgy se szeretem, hogy minden mentést megosztanak Facebook-on, semmi kedvem a hírekben szerepelni. Egyrészt persze, inkább tanuljunk más hibájából, mint mi is elkövessük azokat (egy vlogban, amit követek, figyelmeztették a jónépet a csónak elvesztésének ezen módjára, mégis csak egy kötéllel kötöttem meg én is, és a ragasztott vonószem leszakadt; pedig még mondtam is a többieknek, hogy létezik ilyen elméleti lehetőség). Másrészt inkább szerepelek a megmentők között a hírekben, mint a megmentettek között.
Megpróbáltuk kijátszani a tűzoltó kártyát, körbetelefonáltuk a közeli tűzoltó parancsnokságokat és a megyei ügyeletet, hátha van kontaktjuk a kikötőbe a kikötőmesteren kívül, de nem volt. A kikötőmesternek írtam egy sms-t, hogy hívjon fel, amikor felkelt, nem akartam felébreszteni.
Felkészültünk a bemotorozásra, majd amikor a kikötőmester hívott, elmondtam, mi a helyzet; azt mondta, hogy ez vészhelyzet, természetesen bemehetünk a kikötőbe. Villanymotort is ad kölcsön, hogy megkeressük a nádasban a gumicsónakot.
Kipakoltunk a hajóról, Ákosnak időpontja volt az autószerelőnél, ezért ő elsietett, mi pedig Antival kiszedtük a hajóból a munkaakksit, és a kölcsön motorral és a műanyag csónakommal elmentünk gumicsónakot keresni.
Meglepően hamar megtaláltuk a csónakot, és még egy nádba sodródott kabinos vitorlást is, ami leszakadt a bójájáról. Viszont amikor megkötöttük a gumicsónakot, úgy beszorítottak minket a hullámok a nádasba, hogy tényleg alig bírtunk kiszabadulni, egy pillanatra átsuhant az agyamon az újabb segítséghívás gondolata. Aztán valahogy evezve és a 46 librás villanymotort nyélgázon pörgetve kijöttünk a megtörő hullámok sávjából, visszaértünk a csónak helyére, elpakoltunk, hazajöttünk. Iszonyatosan elfáradtunk, és még otthon is hullámzott mindenkinek a széke, az ágya, a tükörbe nézés szédülést okozott. Jelenleg a hajó a kikötőben van; ahogy az időjárás és az elfoglaltságaim engedik, megyek vissza érte, és ha úgy alakul, hogy tudunk egyeztetni, segítek a nádasba sodródott hajót kihúzni a sporttársnak.
*
I don't even know where to start. In the last four days, I experienced as much as I would have liked this year alltogether. Obviously, the "learning curve" flattens out over time, but now even my hair stands on end looking back. However, we completed the tour without any personal injury or material damage or argument.
Day one
We talked with Anti and Ákos about 3 days of sailing combined with fishing. The forecast promised a brisk, but good easterly wind, strengthening by Monday evening, so I wanted to cross to the vicinity of Sajkod so that the Tihany peninsula would protect us from the wind and waves. We arrived in Alsóörs already after noon, we did some shopping beforehand and were not in a hurry at all.
 |
| Anti's picture - We had some stuff, we went in with two rounds |
I decided to take the inflatable dinghy, I didn't want to leave the plastic dinghy on a mooring for 3 days or tow it; if the police were to blame for towing the dinghy, I would have lowered it. Anyway, my first impression is that the inflatable dinghy is very good, well worth the price; it does not have a transom, but a round "hose" design, the sole is drop-stich. It is light, just above 20 kilos with all accessories, and it glides very well on the water, much easier to paddle than my plastic dinghy of the same size (about 3 m). Oh, and we had to paddle because the battery I used for the 34-pound Minnkota died last week, and I haven't gotten around to buying a new one yet. I should buy Lithium iron phosphate; I should, but cheaper than the market price, even though it has roughly returned to the price level at this time last year, half a year ago it cost one and a half times as much.
By the time we got into the boat, glued the sonar transmitter (the old one still works, I just had to press a factory reset, I unnecessarily ordered a new one) and set off, the wind weakened. We didn't make it more than 2 km when I gave up, dropped anchor and started cast fishing, waiting for the wind. Of course, no fish came, even though there was quite a lot of thrashing around us, the asp were hunting in the smooth water. Then a little wind came, we packed up, unfurled the sail, moved a few hundred meters, and then the wind died again. We decided to stay here and start fishing properly (and drinking).
The 7.5-kilogram Bruce was our bow anchor, the 8-kilogram folding was our stern anchor. The 16-kilogram folding remained under the seat, and there was no longer a normal anchor rode aboard, which later turned out to be a mistake.
Then, leaving out the favorable wind, the calm turned into a storm with practically minimal transition. At the time I was a little sorry that I had already had a beer and we couldn't go further in the good easterly wind to Tihany, but the "good" part of the easterly wind lasted so short that we wouldn't have gone far anyway. We quickly stopped fishing and also tied the stern anchor to the other front cleat. It wasn't long before we went into the cabin out of the wind. Ákos cooked some good chili beans, of course I took two plates of them, because I eat a lot, and the ship rocked more and more.
Anti eats slowly, he didn't finish the first plate of beans when I pushed in the second one. Ákos began to look strangely and peeked a lot at the companionway, looking for the fixed points with his eyes. Anti put down the rest of his food and soon I proposed that we pull the dinghy up into the cockpit before it breaks off (khmm - later).
Into the cockpit of the boat, we didn't have to climb out frequently, but when we went out, we always had life jackets on, not that in that wind and waves anyone had a chance with or without a life jacket if they fell overboard. It was quite a grueling time, I didn't think that Lake Balaton could be like this.
No one threw up, but afterwards we admitted to each other that everyone was thinking about it. If one of us had started, everyone would unpack the chili beans. At
some point, the remaining chili beans with the pot and the coffee maker
flew off the kitchen counter and smashed on the floor. I
just didn't see it, I was just standing at the companionway and watching the
conditions, and everyone else was too far away to catch anything. It was quite an experience to clean up, but I took it upon myself, the others didn't look like they could bend down. My stomach also did a few flips.
We slept surprisingly well, I don't know how often the others woke up, I set an alarm every hour and checked the extent and direction of our drag each time. During the night we dragged approx 500 meters, we plowed the bottom with two anchors (although according to shipping regulations, both anchors are only spare anchors for this boat, I didn't put out the main anchor in time, did I?).
Day two
https://connect.garmin.com/modern/activity/11078675293
By morning the wind had died down, but it was still a brisk easterly. I pulled down both reef lines on the mainsail (we were in no rush), because I still haven't worked out my quick reef system, just in case the wind picks up later. It got a little stronger at times, I didn't regret it.
 |
| Anti's picture - two reefs, but we are comfortably heading towards Tihany |
In a strong wind, we sailed to the entrance of the "Pipe" (nickname of the strait) without a change of tack, where we slipped between the ferries based on half luck, half conscious planning and schedule checking. We didn't see many other sailboats on the lake. Crossing the "Pipe", we debated whether to stop so early to fish around Sajkod, or whether to sail some more. We decided to go sailing. On the map, I looked out for a sympathetic, reedy bay, which was unfortunately near Balatonrendes. According to the map, there was no nearby coast where I would have liked to anchor.
The wind was blowing in the right direction, and since I don't like sailing dead downwind (we tried, but the genoa collapsed in wing-on-wing, no matter how hard we played with it), we sailed to Balatonredes with a change of tacks, always broad reach. We got there in the early afternoon and anchored.
Then we saw that the anglers were struggling at one buoy and another. We realized we were anchored in someone's fishing area. We called one of the guys over and told them that we would be happy to leave if we bothered them. They thanked me. Without a motor, with the genoa in, we turned away from the anchor (this was the first time I did this, I was happy as a monkey for its tail, it went as it is written in the handbook) and sailed down a good hundred meters. Later, the guy came after us again, saying that they don't want to be rude, but we could go a little further, because if the fish runs off, it can still pull itself into our anchor rode. Since the guy didn't manage to pick up our buoy, his battery just ran out completely, we started the engine, picked up the buoy (hell, I didn't want to sail with a rum and a beer in my head).
 |
| At anchor in front of Balatonrendes |
Since the shore was close, following the lessons of the previous night, I tied two mooring ropes together and tied the 16 kg anchor and prepared it, lowering it at the bow. The 7.5 kg Bruce held us, just in case it dragged, let the 16 hold as well.
We fished until dark, but being tired and sleepy, we soon went to bed.
Day three
https://connect.garmin.com/modern/activity/11087134661
We were rocked by the waves all night, but not nearly as much as the night before, I slept well. I checked sometimes when I woke up to see if the anchor had dragged, but it held steady. In the morning we debated whether to keep the two reefs in the mainsail or let one out, but luckily the two remained. During the day, they predicted a strong southeast wind, with which we could, in theory, have sailed to Alsóörs on one tack.
We started in an easterly wind, with the two reefs and the barely let out genoa, the boat immediately accelerated to 7-8 km/h close hauled. We trusted in the turn of the wind and pressed on. 4 hours and 5 tacks later, still beating upwind, we were still waiting for the promised wind turn. We bounced on the waves, in the gusts the wind turned to the SE, we barely managed to follow it, in the weakening it turned back to the east. What was perhaps the most embarrassing when the wind practically died, and we were sitting there with a genoa that was as small as a handkerchief, but the waves pushed the bow of the boat down so much that I could hardly keep it somewhere near close hauled and close reach, the rudder didn't work, we had no steering speed. I was always afraid that then we would get a gust and I wouldn't be able to turn upwind, the wind would knock us down. At that time, we pulled down some of the genoa, and after 5-10 minutes we had to reef again.
 |
| Picture by Anti - We are cruising towards Tihany |
When I handed over the tiller to Ákos, because I was very exhausted, I warned him that there would be any drama, e.g. the cord of the genoa roller slips out, he should turn upwind. After two minutes, the genoa really came loose, half of it unfurled in a gust. And then it repeated it a few more times. In any case, I want to remove the spring cleat and install a simple horn cleat, it's not funny at all. I think its current situation is also uncomfortable, sometimes the sheet line gets tangled with the furler line, or they rub against each other.
It was interesting for us to observe that at first our hair stood on end even at a heeling of around 10 degrees, and then sometimes we heeled as much as 20 degrees. I held on with my free hand, Ákos said that it was not a very reassuring sight. Sometimes my self-confidence left me, and in such cases the steering was difficult and jerky, but in these periods Ákos and Anti helped me, they also looked at the windex too and told me to harden up or drop the ship. I needed this help, the battery in my head depleted.
 |
| Anti's picture - Here the battery is already depleted, I held on |
 |
| Anti's picture - At least in the pictures I can see how beautiful it was, there and then I concentrated on the windex and the direction |
We got there together with a larger sailboat (maybe 40-50 feet) to the "Pipe". When
we crossed each other's paths, we had the right of way and were not on a
collision course, but he passed uncomfortably close in front of us, and she came at the wrong time with a sudden change in wind direction, I
should have hardened up, but there was nowhere to go. Either
way, or I wouldn't have gone into the side of the other boat, there wassome heeling, heck, I didn't even bother to look at the tilt meter, I tried
to at least let out the mainsail, but it was
quite scary. The other boat beated upwind with only her jib completely out, without the mainsail.
Crossing paths with the other boat once more, we cruised in a lane, but instead we almost completely furled the genoa, we didn't have the competitive spirit, we let it overtake us comfortably.
In the "Pipe", the other boat was forced to turn upwind up and let go of the Szántód ferry (is that why it was in such a hurry?), we washed up a few meters behind it, we didn't have to alter our speed, and we caught up with her again. This time we also looked at the schedule and our expected arrival time in front of the port (Locus Maps is worth its weight in gold). Before that, of course, there was an engine test run.
We had to reef again, because I didn't want to take over on either side of the other boat, even though this time for some reason we were much faster. Did she wait for us, did she want to compete? We did not allow ourselves to be dragged into that against a boat almost twice our size.
When we got out of the "Pipe", we were finally able to sail directly towards Alsóörs, fluctuating between close hauled and close reach. A few scary gusts came again, especially around Tihany, but then the wind settled and the waves grew big again.
We reached our mooring in less than two hours, while another boat of similar size and speed to us nicely gave us the right of way, they rolled in their jib to let us go (it indicated much worse morale, which I read on forums).
Tied to the mooring was an adventure, the hook with a telescopic handle couldn't hold the ship again, it slipped apart, maybe on the fourth try we managed to hook the buoy with one of the old wooden hooks so that we were able to pull it aboard with our combined strength, none of us alone could handle the pull of the boat. I tried to help Ákos with the outboard, but we were constantly turning away from the wind, and there was no stopping from there, we had to go more rounds. Unfortunately, people witnessed our suffering, but I didn't have time be ashamed of it.
The boat rocked quite a bit, there was a 1st degree storm alarm, but we packed up anyway. Unfortunately, we decided to leave several things on the boat, because we simply couldn't fit the three of us in the boat with all our stuff. We had already started packing when a couple of waves came that we unanimously abandoned the idea of landing and packed back on the boat.
We set the alarm clock for 8:00 p.m., and discussed with our wives whether we would go home today or not. I still rattled around, tidied up on the ship, sometimes caught Ákos's disapproving look, then after 7 I just fell down to sleep a little.
At 8 p.m., the situation was no better, although the storm signal was turned off but the waves were forgotten on.
We decided to sleep on the boat. We reached for Zoli's spare cans (when he brought them, he joked that in case we got stuck on the boat - he jinxed it). The boat bounced on the waves, the wind whistled on the standing rigging, we set the alarm for 4:30 in the morning and went to sleep.
Day four
Around two in the morning, when I looked out, the dinghy was still there.
We got up at 4:30 and I realized with jovial calm that we no longer had the dinghy. Why should I be upset?
We called the lifeguards, I outlined the situation, I said that I have standard insurance, is this covered. No, although it is an interesting case, they should discuss it with the boss. I said to let the boss sleep, anyway I don't like that every save is shared on Facebook, I have no desire to be in the news. I think their constant posting has a real deterrent effect, I find it very repulsive, but this is a personal opinion. On the one hand, of course, it's better to learn from other people's mistakes than to make them ourselves (in a vlog that I follow, they warned the people about this way of losing the dinghy, but I only tied it with one painter and the glued tow eye broke off; even though I told the others, that there is such a theoretical possibility). On the other hand, I am more likely to be among the rescuers in the news than among the rescued.
We tried to "play" our fireman's ID's, called the nearby fire stations and the county emergency service to see if they had a contact at the port other than the harbor master, but there was none. I texted the harbormaster to call me when he got up, I didn't want to wake him.
We got ready to motor in, and when the harbormaster called, I told him what was going on; he said it was an emergency, of course we could go into the port. He also lends us an electric trolling motor so we can look for the dinghy in the reeds.
We unloaded from the boat, Ákos had an appointment with the car mechanic, so he hurried off, and Anti and I took the house battery out of the boat and went to look for a rubber boat with the borrowed motor and my plastic boat.
Comments
Post a Comment