Út a szemlére - Our trip to the inspection

English below 

https://connect.garmin.com/modern/activity/10877166748

 Ugyebár lejárt hajólevéllel vettem a hajót, sőt, igazából meg se volt az eredeti hajólevele, csak annak a másolata. Hagyjuk a részleteket, azóta a hajó át van írva, leműszakiztattam, és pont ma hozta meg a postás a vadi új, nevemre szóló hajólevelet! Na de hogy jutottunk el ide?...

 Az első vizsgaidőpontot le kellett mondanom, ugyanis olyan szelet jósoltak, amiben nem mertem vállalni, hogy Zoli barátomat, magamat, a hajót, és minden más hajóst veszélynek tegyek ki és átkeljek Siófokra. Az év első vizsgaidőpontjára jelentkeztem, mert a Húsvéti hétvégén már szerettem volna vitorlázni, de ez így nyilván nem jött össze, és amúgy az időjárás se nagyon engedte volna használni a hajót. Egész hosszú hétvégén talán két kezdőbarát nap volt, a Húsvét vasárnap és hétfő; vasárnap Ákossal kihoztuk a hajót a kikötőből és pecáztunk egyet, lásd előző bejegyzés.

 Optimista módon a következő vizsgaidőpontra, Kenesére jelentkeztem a Húsvét utáni keddre, lebeszéltem telefonon, írtam email-t, kértem új, egy útra szóló, ideiglenes hajólevelet szkennelve, email-ben, ami mivel még csütörtökön se jött meg, telefonáltam. Elfelejtették, és már egy ügyintező se volt bent, de egy úr megnyugtatott, hogy ne foglalkozzak vele, ha pedig nagyon kötözködnek a rendőrök, mutassam meg az email-t, ha pedig ez se elég, küldjem őket hozzá. Nyilván, ez nem így működik, de jól hangzik. Figyelembe véve, hogy az előző tulaj 4 vagy 5 évig érvényes műszaki nélkül használta a hajót és csak egyszer kapott bírságot, nem lehet túl gyakori az ellenőrzés, tehát igyekeztem nem izgulni még ezen is.

 Az egy utas hajólevél +1 főre szól, és az előző időpontra Zoli vett ki szabit, hogy elkísérjen, de erre az időpontra nem tudtam legénységet szerezni, bár nem is vittem túlzásba a keresést. Azt a pár barátomat, akikkel rendszeresen beszélek és tudom róluk, hogy néha van egy kis szabadidejük, megkérdeztem, ők most pont nem értek rá, aztán elengedtem, akkor megyek egyedül!

 Mivel a keddi előrejelzés hajnalra szélcsendet jósolt, délutánra pedig gyenge hidegfrontot, úgy döntöttem, hogy már hétfő délután elindulok Alsóörsről, mivel abban nem bíztam, hogy minden szabályt megszegve ugyan, de végig tudnám motorozni az utat a tisztításra váró motorommal. Így viszont Judit se ért rá, aki amúgy is idegenkedik (még, majd megszokja) a hideg vízben való vitorlázástól, mert a kutyákat nem lehet 24 órára magukra hagyni.

 Délután 4 előtt értem a csónakhoz, izgultam, mint a fene, bementem a hajóhoz, a csónakot egy alkonykapcsolós, napelemes-akkumulátoros horgonylámpával bóján hagytam (nem akartam a feltétlenül szükségesnél nagyobb feltűnést kelteni), minimális motorhasználattal irányba állítottam a hajót, majd elindultam Kenesére.

Miután a kikötőtől pontosan 400 m-re lehorgonyoztam (igen, innen még nem szabadna bemotorozni, de ennyi csibészséget még én is bevállalok), alig bírtam leülni, úgy fel voltam pörögve. Életem első hajón töltött éjszakája várt rám. Próbáltam úgy elrendezni mindent, hogy ne zörögjön semmi, vagy ötször kiszaladtam körülnézni, ha csak megmozdult valami. Telefonon beszéltem pár barátommal, majd mivel pont oldalról folyamatosan döghullámok jöttek, podcast-et hallgatva aludni próbáltam. És igen, a podcast segített, pedig máskor csak síri csöndben tudok jól aludni.

***

Of course, I bought the boat with an expired shipping certificate, in fact, it didn't even have the original shipping certificate, only a copy of it. Let's leave the details, since then the ship has been re-registered, I took it to inspection and just today the postman brought the new ship's certificate with my name on it! But how did we get here?

 I had to cancel the first exam date, because they predicted such a wind that I did not dare to undertake to put my friend Zoli, myself, the ship and all other sailors in danger and cross to Siófok. I applied for the first inspection date of the year because I wanted to go sailing during the Easter weekend, but it obviously didn't work out, and the weather wouldn't have allowed me to use the boat anyway. There were perhaps two beginner-friendly days during the whole long weekend, Easter Sunday and Monday; Sunday, Ákos and I took the boat out of the harbor and went fishing, see previous post.

 Optimistically, I applied for the next exam date, on Balatonkenese, on the Tuesday after Easter. I negotiated on the phone, wrote an email, asked for a new, one-way, temporary shipping document by scanning it in an email, which didn't come until Thursday, so I called. They forgot, and there was no clerk in the office anymore, but a gentleman reassured me not to worry about it, and if the police were very busy, to show them the email, and if that was not enough, to send them to him. Obviously, that's not how it works, but it sounds good. Taking into account that the previous owner used the boat for 4 or 5 years without a valid certificate and was fined only once, the police check cannot be very frequent, so I tried not to get nervous even about this.

 The one-way permit is for +1 person, and for the previous date, Zoli took a day off to accompany me, but I could not get a crew for this date, although I did not overdo the search. I asked the couple of friends I talk to regularly and know that they sometimes have some free time, but now they just didn't have any, then I let it go, then I'll sail alone!

 Since the forecast on Tuesday predicted calm winds in the morning and a weak cold front in the afternoon, I decided to leave Alsóörs already on Monday afternoon, as I did not trust that I would be able to motor the whole way with my outboard that was waiting to be cleaned, even breaking all the regulations about motoring. However, Judit couldn't join either, who is averse to sailing in cold water anyway (she will get used to it later), because you can't leave dogs alone for 24 hours.

 I got to the boat before 4 in the afternoon, I was nervous as hell, I got in the tender, I left the dinghy on a buoy with a solar-battery anchor light with a twilight switch (I didn't want to cause more attention than absolutely necessary towing the dinghy), I steered the boat with minimal use of the engine, and then I set off for Balatonkenese.

 After I anchored exactly 400 m from the port (yes, you shouldn't motor in from here, but even I can take that much trouble), I could hardly sit down, I was so excited. The first night of my life on a boat was waiting for me. I tried to arrange everything so that nothing rattled, or I ran out to look around five times if something moved. I talked to a couple of friends on the phone, and since there were constant swell coming abeam, I tried to sleep while listening to a podcast. And yes, the podcast helped, although other times I can only sleep well in the silence of the grave.