Megekerültük a Balaton közepét - azaz geoládáztunk egyet - Rounding the middle of Lake Balaton - I mean geocaching

English below 

https://connect.garmin.com/modern/activity/10937502567

 A Balaton keleti medencéjének közepén Siófok és Alsóörs között meteorológiai és viharjelző állomás működik a szezon alatt - már amikor időben sikerül beüzemelni azt. E köré az állomás köré legalább két mozgalom szerveződik (ennyiről tudok, aztán ki tudja, hányról nem hallottam még), az egyik egy virtuális geoláda (https://geocaching.hu/caches.geo?id=2144), a másik egy vitorlás túra, aminek keretein belül az amúgy összesen három hasonló állomás közül kell az egyiket megkerülni (https://www.facebook.com/a.nagy.jatek).

 Zolival és a feleségével, Adriennel április 19-re beszéltünk meg közös vitorlázást, mivel pont kellemes szelet írt az előrejelzés és szabadságon voltak. Ők amúgy komoly túrázók, barlangászok (sőt, Adrienn barlangi mentő, ami elég vagány), vízitúrázók, úgy általában a szabadtéri sportokban jártasak, így bár ugyan addig még nem vitorláztak, de azt biztosan tudták, hogy egy kötelet csak húzni lehet, tolni nem. Erős érv volt mellettük, hogy mindketten felelősségteljesek és fegyelmezettek, mind munkájukban, mind szabadidős tevékenységeik során tudják, hogy mi a prioritás. Amikor azt mondtam, hogy "Most reffelünk!", akkor az alma kiesett a kezükből és szájukból, és nem haboztak, hanem reffeltek, de erről később.

 Az előrejelzés szokás szerint megviccelt, az ígért ÉNY-i 20 km/h körüli alapszél 30-35 km/h befújásokkal szemben hajladoztak Fűzfő határában a nyárfák csúcsai, és az öbölre kitekintve láttam, hogy villog az elsőfokú viharjelzés. Kicsit elbizonytalanodtam, és egy kevésbe megbízható legénységgel most azonnal mondtam volna le a túrát.

 Alsóörsön majdnem percre pontosan találkoztunk a megbeszélt időben és helyen (említettem a megbízhatóságot?), összecuccoltunk, bementünk a hajóhoz, elpakoltunk, és még bóján nekiálltam a grósz 2/3-ra reffelésének. Nem volt kérdés, hogy viharjelzésben, ennyire tapasztalatlanul a fővitorlát csökkenteni kell, főleg, hogy nincs gyorsreff rendszerem.

 Motorral fordultam le a bójáról és tettem irányba a hajót, mellény egész nap volt rajtunk, de úgy, hogy csak én tudtam, hogy kell kezelni a hajót, nem erőlködtem a fartükrön kilógva a motor előre döntésével, csak kiemeltem; ilyenkor sajnos a csiga még pont a vízben marad, de inkább hallgattam, hogy csobog, mint a vízbe essek. Kértem ugyan, hogy Zoliék is rakják fel a BalatonHelp alkalmazást a telefonjukra (és meg is tették természetesen), de akkor is elrontotta volna a napot egy nem tervezett fürdés.

 Az első 10 percben csak a grósszal mentünk kb. a célunk irányába, így is kellemes sétatempóval haladtunk bő szélben. Aztán amikor úgy láttam, hogy nagyjából stabil a szél iránya, kicsit kitekertettem Zoliékkal a génuából is. Dolgozott bennem a gyomorideg, racionálisan hiába tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben van, bizonytalannak éreztem magam. Valamikor lekapcsolták a viharjelzést, a szél gyengült, fordult, csapást váltottunk, és volt, hogy majdnem teljesen kitekertük a génuát, hogy fenntartsuk a sebességünket. Megfordult a fejemben a grósz teljes felhúzása is, de elvetettem, túl körülményes visszareffelni, ha újra feltámad a szél.

 Kb. egy óra alatt elértük az állomás helyét jelző bóját vagy oszlopot (nem tudtam eldönteni), megkerültük, és be is álltam orral Alsóörsnek. A szél és a GPS azt mutatta, hogy talán csapásváltás nélkül, egyenesen vissza tudunk menni, szintén egy óra alatt. Ekkor a legénység (főleg a leányság) javaslatott tett az idő húzására, hogy menjünk még valamerre, túl korán van, délre hazaérünk. Egyrészt igaza volt, se ők, se én nem azt terveztem, hogy két óra alatt megfordulunk, és zúzunk haza, másrészt a gyomrom dobott néha egy hátrabukfencet a felhők láttán a Bakony felett.

 Mérlegeltem, és mivel az előrejelzés nem jósolt érdemi szélerősödést a délután folyamán (bár azért a viharjelzést többször fel- és lekapcsolták), úgy döntöttem, hogy negyedszélben, jobb csapáson elindulunk Tihany irányába a tó tengelye mentén. Így akkor is haza tudunk menni, ha a körülmények nagyon elkutyulnak, másrészt Tihany szép.

 A génuával többször játszani kellett, volt, hogy szinte megállt a hajó a szélcsendben, volt, hogy az alma kiesett a szánkból, olyan hirtelen reffeltettem, mert jött a pöff. A szél kellemetlenül forgolódott ugyan, de legénység is tanult kormányozni, addig is pihentem, szívesen adtam át a hajót, és csak néha kellett belenyúlnom, amikor megvadult Obis bevásárlókocsi módjára a hajót ejtette valaki élesedés helyett. Füred magasságában, Tihany előtt 3 km-rel fordultunk Alsóörsre, éppen megint viharjelzés volt. A part mentén valaki teljes vitorlázattal csapatott, mi reffelt grósszal és génuával döcögtünk haza. Időnként kicsit felcsaptak a hullámok a fedélzetre, de kezdtem megkönnyebbülni, hogy mindjárt otthon vagyunk és kifújhatom magam.

 A csónakra megpróbáltam betekert génuával, csak a reffelt grósszal ráállni, de már majdnem sikerült, amikor mégse. Több hibázás után elkaptam a kihúzható csáklyával a kötelet, és hogy próbáltam odahúzni a hajót, vagy a lendület volt nagy, vagy a szél túl erős (azért fújt rendesen), a csáklya nem bírta, és szétjött. Ekkor motort indítottam, több próbálkozás és forgolódás után a vízbe esett csáklyafelet kihalásztam, majd a fix fa nyelű csáklyákkal a legénység elkapta a kötelet és visszaálltunk bójára. Eddig ezt a két régiségszámba menő csáklyát kukázni akartam, de mégis maradnak, úgy döntöttem.

 Amikor végre biztonságosan bóján álltunk, a legénység mindkét tagját jól megöleltem, hogy segítettek megélni ezt az élményt, kicsit még szöszöltünk a hajón, felvetettük, hogy ott alszunk, aztán elvetettük, és mindenki hazament kipihenni az izgalmas, mozgalmas napot.

 Köszönöm Nektek!

***

 In the middle of the eastern basin of Balaton, between Siófok and Alsóörs, a meteorological and storm warning station operates during the season - as long as it is put into operation in time. At least two movements are organized around this station (that's all I know about, then who knows how many I haven't heard of yet), one is a virtual geocache (https://geocaching.hu/caches.geo?id=2144), the other is a sailing tour, when you should round one of the three similar stations in total (https://www.facebook.com/a.nagy.jatek).

 We agreed to sail together with Zoli and his wife Adrienn on April 19, as the forecast was for a pleasant wind and they were uff duty. They are serious hikers, cavers (in fact, Adrienn is a cave rescuer, which is pretty cool), paddlers, and generally experienced in outdoor sports, so even though they hadn't sailed yet, they definitely knew that a rope can only be pulled, not pushed. It was a strong argument in their favor that both of them are responsible and disciplined, both in their work and in their leisure activities, they know what is the priority. When I said, "Now we're reefing!", the apples fell out of their hands and mouths, and they didn't hesitate, they reefed, but more on that later.

 As usual, the forecast was a joke, the tops of the poplar trees at the edge of Balatonfűzfő bent despite the promised base wind of around 20 km/h from the NW with gusts of 30-35 km/h, and looking out over the bay I saw that the first-degree storm signal was flashing. I was a bit unsure, and with a less reliable crew, I would have canceled the tour right now.

 In Alsóörs, we met exactly at the agreed time and place (did I mention the reliability?), we got together, went to the boat, packed up, and while still on the mooring I started to reef the main to 2/3. There was no question that the mainsail had to be reefed in a storm signal, with me and the crew being so inexperienced, especially since I don't have a jiffy reefing system.

 I motored off the mooring and steered the boat into direction, we had life jackets on all day, but given only I knew how to handle the boat, I didn't exert myself by tilting the engine forward while hanging out on the transom, I just lifted the outboard; in this case, unfortunately, the propeller still remains in the water, but I would rather listen to it gurgling than fall into the water. Although I asked the Zoli and Adrienn to install the BalatonHelp application on their phone (and they did, of course), but even then an unplanned bath would have ruined the day.

 In the first 10 minutes, we only went with the main for approx. in the direction of our goal, sailing broad reach at a pleasant walking pace. Then, when I saw that the direction of the wind was more or less stable, I also furled a little from the genoa. My stomach was nervous, and even though I knew rationally that everything was fine, I felt insecure. At some point, the storm signal was turned off, the wind weakened, backed, we changed tack, and there were times when we almost furled out the whole genoa to maintain our speed. I also thought about shaking out the reef from the main, but I dismissed it, it's too difficult to reef when the wind picks up again.

 In about an hour we reached the buoy or post marking the location of the station (I couldn't decide), we went around it, and I turned the bow Alsóörs. The wind and the GPS showed that maybe we could go straight back without changing tack, also in an hour. At that point, the crew (especially the girl) suggested that we delay the arrival, that we go somewhere else, it's too early, we'll get home by noon. On the one hand, he was right, neither they nor I planned to turn around and head home in two hours, and on the other hand, my stomach sometimes did a backflip at the sight of the clouds above Bakony mountains.

 Ievaluated the situation, and since the forecast didn't predict a significant increase in wind during the afternoon (although the storm signal was turned on and off several times), I decided to set off in the direction of Tihany along the axis of the lake close hauled. That way, we can go home even if the conditions are very bad, on the other hand, Tihany is beautiful.

 We had to play with the genoa several times, sometimes the ship almost stopped in the calm, sometimes the apple fell out of our mouths, we had to reef so suddenly because the puff came. The wind was swirling uncomfortably, but the crew also learned to steer, I rested in the meantime, I was happy to hand over the ship, and I only had to reach in sometimes, when someone turned the boat downwind like a rabid shopping cart instead of upwind. In front of Balatonfüred, 3 km before Tihany, we turned to Alsóörs, there was storm warning again. Along the coast, someone was steaming up with full sails, we were plodding home with a reef in the main and half furled genoa. From time to time the waves hit the deck a bit, but I began to feel relieved that we were almost home and I could blow off steam.

 I tried to moor the boat with a furled genoa, only the with reefed main, but I almost succeeded, when I didn't. After several mistakes, I caught the rope with the extendable hook, and when I tried to pull the boat there, either the momentum was high or the wind was too strong (it was blowing), the hook couldn't hold it and it came apart. Then I started the engine, after several attempts and turning, I fished out the half of the hook that had fallen into the water, then the crew caught the rope with the fixed wooden handle hooks and we got back to the buoy. Until now, I wanted to throw away these two antique boathooks, but they will stay, I decided.

 When we finally stopped safely on the mooring, I gave both crew members a big hug for helping me live this experience, we hung out on the boat a bit more, suggested sleeping there, then dismissed it, and everyone went home to rest from the exciting, busy day.

 Thank you guys!