Haza a szemléről - Returning home after the inspection

English below 

https://connect.garmin.com/modern/activity/10881938102

 Hatkor keltem az ébresztőre, addig háromszor hallgattam meg egy bő két órás podcast-et Szőnyi Ferivel, és még mindig nem tudom, hogy jutott el a nemzetközi versenyekre. Azt a részt pont átaludtam minden alkalommal.

 Meglepően kipihentnek és nem meglepően idegesnek éreztem magam, de szerintem csak az adrenalin pörgetett. Ekkor már két hete voltam szabadságon, hogy mindent elintézzek, megcsináljak a hajó körül és biztonságosan és jogilag is rendezetten vízre tegyem. A munkám gyümölcse beérőben volt, de tudtam, hogy vannak még hiányosságok. Az utóbbi két hétben egyszer se aludtam ki magam (a Garmin nem hazudik, legfeljebb téved, de most igaza volt), és csak egy olyan nap volt, amikor tényleg pihentem.

 Takarítottam a hajót, próbáltam még jobban rendet rakni, pakolásztam, ha már új vitorlákat nem tudok rá rittyenteni, legalább jó benyomást keltsek, lássák a jószándékot. Ha már ablakot nem tudok cserélni a vízen, legalább legyen rend. Felhívtam a kikötőt megkérdezni, hova állhatok a hajóval, és mondtam, hogy egyedül vagyok, esetleg valaki segíthetne elkapni a kötelet. Erre egy horkantás volt a válasz, és tényleg nem volt ott senki segíteni. De legalább megtudtam, hogy a hajó bal oldalával fogok tudni a mólóhoz állni, előre ki tudtam rakni az ütközőket és megkötni a kikötőköteleket, kézhez készíteni a csáklyát.

 Szélcsendben, tökéletes körülmények között motoroztam be a kikötőbe, és egész soká dugult csak el az ellenőrző furat. Nyilván ezen a helyen rosszul nézett volna ki, ha a korláton kihajolgatva dróttal próbálom kipiszkálni műszaki szemlére menet, így alapjáraton odaálltam a mólóhoz és egy majdnem hibátlan kikötést produkáltam.

 Előkerestem a felszerelésjegyzéket, és ahogy javasolta egy hajós ismerős, szépen kipakoltam mindent. Ekkor jutott eszembe, hogy a csáklyám nyele nincs 10 centiméterenként beosztva (micsoda hülye szabály), ezen piros szigetelőszalaggal segítettem várakozás közben, illetve hogy irónikus módon nincs motorozást jelző kúpom, amit amúgy senki nem használ, nekem meg még a motorom is vacakol.

 Mellém kötött egy 30+ lábas hajó egy rokonszenves négytagú családdal (nesze neked +1 fő meg egy utas hajólevél), akiktől kértem kölcsön kúpot. Nekik is csak egy volt, de egyből ugrasztották a nagypapát, hogy hozza át a saját hajójáról. Adtak tanácsot, több, mint egy órát beszélgettünk, a kamasz gyerekek is közvetlenek és jó fejek voltak. Megnyugtató volt társaságban, jó fej emberekkel várakozni, ők is hajnalban húzták fel csörlővel a kamasz fiút az árbocra izzót cserélni a horgonyfényben, majdnem olyan izgatottak voltak, mint én.

 A szemle rendben lement, de az új hajólevelet akkor nem kaptam meg, mert pontosították a motor számát és típusát, csak egy 30 napig érvényes igazolást kaptam. A család elhajózott mellőlem, segítettem nekik, majd nekem megint senki nem segített, ipszilonban megfordultam a hajóval és elindultam kifelé a szélcsendben. A hűtés megint teljesen megszűnt, a kikötő bejáratában forrt fel a motor. Felhúztam a vitorlákat, amikkel éppen csak araszolni tudtam a szinte nem létező szembeszellőben, de láttam, hogy előttem 100-200 méterre már fodrozódik a szél. A kormánylapáttal evezve, a motort kétszer beindítva 1-2 percekre, amikor hűlt egy kicsit kiszenvedtem magam a szélbe és elkezdtem a cirkálást vissza Alsóörsre.

 Útközben megint kipiszkáltam a dugulást a motorból, de ez nem állapot, szét kell szedni. Bár kaptam egy olyan tippet, hogy vízkőoldózzam ki, de szerintem az előző tulajnak is nehézséget okozott előrebillenteni a motort, nem vízkő van benne, hanem alga.

 Mint a videón is látszik, rendben hazacirkáltam, összeszedtem a csónakot, és boldogan és elégedetten, de halálosan fáradtan a vízen hagytam a hajót.

***

 I woke up at six, listened to a more than two-hour long podcast with Feri Szőnyi three times, and I still don't know how he made it to the international competitions. I slept through that part every time.

 I felt surprisingly rested and not surprisingly nervous, but I think it was just the adrenaline. By that time I had already been on leave for two weeks to arrange everything, do things around the boat and launch it safely and legally. The fruits of my labor were ripe, but I knew there were still gaps. In the last two weeks, I haven't overslept once (Garmin doesn't lie, at best it's wrong, but now it was right), and there was only one day when I really had rest.

 I cleaned the boat, tried to tidy it up even more, packed it, if I can't put new sails on it, at least make a good impression, let them see the good intentions. If I can't change windows on the water, at least there should be order. I called the port to ask where I could dock the boat and said I was alone, maybe someone could help me catch the rope. The answer was a snort, and there really wasn't anyone there to help. But at least I found out that I would be able to dock with the port side of the boat at the pier, I could lay out the buffers in advance and tie the mooring ropes, and prepare the hook.

 I motored into the harbor in perfect conditions with no wind, only the pilot water hole was clogged. Obviously, it would have looked bad in this place if I leaned over the railing and tried to poke it out with a wire on the way to the technical inspection, so I stopped at the pier at idle speed and produced an almost flawless docking.

 I looked for the equipment list and, as suggested by a sailing friend, I neatly unpacked everything. That's when I remembered that the handle of my boathook is not marked every 10 centimeters (what a stupid rule), I helped with this with red insulating tape while waiting, and that, ironically, I don't have a cone signalling motoring, which no one uses anyway, and even my outboard is messed up.

 A 30+-foot boat docked next to me with a sympathetic family of four (screw +1 person and one-way permit), from whom I asked to borrow a cone. They also only had one, but they immediately urged the grandfather to bring it over from his own boat. They gave advice, we talked for more than an hour, the teenage children were direct and good-natured. It was reassuring to be in company, to wait with good people, they also pulled the teenage boy up with a winch at dawn to change the light bulb on the mast in the anchor light, they were almost as excited as I was.

 The inspection went well, but I didn't get the new ship's certificate because they specified the number and type of the engine, I only got a certificate valid for 30 days. The family sailed past me, I helped them, then no one helped me again, I turned the boat around and headed out into the calm. The cooling stopped completely again, the engine boiled at the entrance of the harbor. Ihoisted the sails, with which I could only flap in the almost non-existent headwind, but I saw that the wind was already rippling 100-200 meters in front of me. Propelling with the rudder, starting the engine twice for 1-2 minutes, when it got cooled a little, I reached the breeze a little and started cruising back to Alsóörs.

 On the way, I pulled the clog out of the engine again, but this is not a sense condition, it has to be taken apart. Although I received a tip to remove limescale, I think the previous owner also had difficulty tilting the engine forward, it's not limescale, it's algae.

 As you can see in the video, I cruised home fine, collected the tender and left the boat on the water happy and satisfied, but dead tired.